Agyagszínű verébsármány
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Spizella pallida (Swainson, 1832) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Agyagszínű verébsármány témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Agyagszínű verébsármány témájú médiaállományokat és Agyagszínű verébsármány témájú kategóriát. |
Az agyagszínű verébsármány (Spizella pallida) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébsármányfélék (Passerellidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt William John Swainson angol ornitológus írta le 1832-ben, az Emberiza nembe Emberiza pallida néven.[3]
Előfordulása
Kanada déli és az Amerikai Egyesült Államok északi területein fészkel, telelni délre vonul, eljut Közép-Amerika területére is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, gyepek és cserjések, lápok, mocsarak, folyók és patakok környéke. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter, testtömege 12-15 gramm.[5]
Életmódja
Elsősorban magvakkal táplálkozik, de nyáron rovarokat is fogyaszt.
Szaporodása
Fészkelési időszaka júniustól júliusig tart.
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy, de kicsit csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- Sdakotabirds.com
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
