Alsómerse
Alsómerse | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Felsővízközi |
Rang | község |
Polgármester | Darina Keselicová |
Irányítószám | 090 11 (pošta Vyšný Orlík) |
Körzethívószám | 054 |
Forgalmi rendszám | SK |
Népesség | |
Teljes népesség | 270 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 35 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 286 m |
Terület | 6,99 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 21′ 21″, k. h. 21° 28′ 28″49.355833333333, 21.47444444444449.355833°N 21.474444°EKoordináták: é. sz. 49° 21′ 21″, k. h. 21° 28′ 28″49.355833333333, 21.47444444444449.355833°N 21.474444°E | |
Alsómerse weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómerse témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Alsómerse (szlovákul: Nižný Mirošov, ukránul: Nyizsnij Mirosziv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
Felsővízköztől 10 km-re északnyugatra, az Ondava bal partján fekszik.
Története
A települést 1567-ben „Also Meraso” néven említik először. 1572-ben „Alsso Myresso”, 1618-ban „Also Miroso” alakban szerepel a forrásokban. Makovica várának uradalmához tartozott. 1787-ben 54 házában 296 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Mirosa. Két orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Meszticskához 3/4 órányira, földgyeik soványak, legelője, és fája tűzre elég van.”[2]
1828-ban 47 háza és 356 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, és idénymunkákkal foglalkoztak. A 19. században kőbánya működött a községben.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Mirossó, 2 orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Zboró fil., 18 rom., 1136 gör. kath., 6 zsidó lak. F. Mirossón görög kath. plebánia van. Ut. p. Orlik.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
A háború után sokan elköltöztek a községből. A második világháború során súlyos károkat szenvedett. A faluban fűrésztelep és malom működött. Lakóinak többsége a mezőgazdaságból élt.
Népessége
1910-ben 319, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 249 lakosából 167 szlovák 66 ruszin és 12 ukrán volt.
2011-ben 246 lakosából 150 szlovák, 70 ruszin és 12 ukrán.
Nevezetességei
- A falu 1926-ban épített görögkatolikus fatemplomáról híres.
További információk
- Községinfó
- Alsómerse Szlovákia térképén
- E-obce.sk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap