Aszcídiák
Aszcídiák | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ernst Haeckel: Aszcídiák | ||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Szinonimák | ||||||||
Tethyoidea | ||||||||
Rendek | ||||||||
| ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Aszcídiák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aszcídiák témájú kategóriát. |
Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Urochordata) altörzsének egyik osztálya.
Származásuk, elterjedésük
A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.
Megjelenésük, felépítésük
Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.
A kifejlett állat testét tunicin tok veszi körül — ennek anyaga gyakorlatilag a növényi cellulózzal azonos.
Életmódjuk, élőhelyük
Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő — ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.
Szaporodása
Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.
Források
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 491. o. ISBN 963-05-6800-4
Jegyzetek
- Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap