Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója
Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója | |
I. Ferenc József 1867. március 30. – 1916. november 21. | |
Adatok | |
Ország | Osztrák–Magyar Monarchia |
Megszólítás | Ő császári és királyi apostoli felsége |
Első | I. Ferenc József |
Utolsó | IV. Károly |
Uralkodóház | Habsburg–Lotaringiai-ház |
Örökös | Koronaherceg |
Nyughely | Császári kripta |
Rezidencia | Hofburg Schönbrunn Budavári Palota Gödöllői Királyi Kastély |
Uralkodók | I. Ferenc József (1867–1916) IV. Károly (1916–1918) |
A címmel járó uralkodói titulusok | Ausztria császára Magyarország apostoli királya Horvátország királya Csehország királya Dalmácia királya Szlavónia királya |
Regnálás kezdete | 1867. március 30. |
Regnálás vége | 1918. október 31. |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ő császári és királyi felsége, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója volt Ausztria–Magyarország regnáló államfője a dualista állam fennállása alatt, 1867 és 1918 között. A címet a mindenkori osztrák császár és magyar király viselte.
A cím valójában csak nevében és megszólításában változott a Kiegyezéssel, gyakorlatilag Ausztria császára maradt az uralkodó: Ő nevezte ki és bocsájthatta el a kormányfőket, ő volt a fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka és a Monarchia államainak feje.
Címei
Ausztria császára
Bővebben: Ausztria császára |
Hivatalosan: A Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országok Császára. 1804-ben II. Ferenc római császár vizionálta a Német-római Birodalom felbomlását, ezért családja birodalmi státuszának megőrzésére érdekében létrehozta az „Ausztria örökös császára” címet magának és utódjainak.
Magyarország apostoli királya
Bővebben: Magyar király |
A „Magyarország apostoli királya” címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország valamennyi uralkodója használta. Ezzel a címmel járt a horvát, a dalmát és a szlavón királyi cím is, de ez volt az egyetlen apostoli királyi cím, melyet az uralkodó birtokolt.
Csehország királya
Bővebben: Csehország uralkodóinak listája |
A Cseh Királyság eredetileg választói monarchia volt, de tiszteletben tartották az öröklődést. Habsburg Ferdinánd, a leendő német-római császár feleségül vette II. Ulászló király lányát, és amikor Ulászló fia meghalt, 1526-ban Ferdinándot választották meg uralkodóvá. Innentől Ferdinánd utódai örökölték a trónt.
Horvátország királya
Bővebben: Horvátország uralkodóinak listája |
1102-ben, mikor a magyar király, Kálmán meghódította a királyságot, a horvát nemesek megegyeztek abban, hogy a horvát királyi címet a mindenkori magyar király viselje.
Dalmácia királya
Bővebben: Dalmácia királya |
Dalmácia első magyar királyától, Kálmántól egészen Zsigmondig öröklődött a cím, azonban uralkodása alatt a királyság megszűnt, így innentől kezdve a cím csak címzetes volt egészen 1815-ig, mikor a Campo Formió-i béke szerint Dalmácia ismét királyság lett.
Galícia és Lodoméria királya
Bővebben: Galícia és Lodoméria uralkodóinak listája |
Az első király, aki felvette a címet Károly Róbert volt, innentől kezdve a cím öröklődött.
Szlavónia királya
Bővebben: Szlavónia királya |
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Ráma királya
Bővebben: Ráma királyság |
A Bosznia iránti igényre utaló „Ráma királya” címet először II. Béla használta 1136-ban.
Szerbia királya
A szerb királyi címet Imre magyar király vette fel, mikor a bolgárok ellen 1202-ben győzelmet aratott. A címet azonban csak V. István adta hozzá a magyar királyi címhez.
Kunország királya
A címet először IV. Béla magyar király vette fel, azonban előtte is viselték, csak Kunország fejedelme címen.
Bulgária királya
A Bulgária királya címet először V. István magyar király vette föl, azóta szerepel a magyar királyok címeiben.
Jeruzsálem királya
A Jeruzsálemi Királyságot az egyiptomi mamlúk meghódítása után 1291-ben felszámolták. A Habsburg-ház egyike volt a sok dinasztia közül, amelyek igényt tartottak a címre. A címet a 18. században Habsburg–Lotharingiai Lipót, I. Ferenc apja adta hozzá a királyi cím igénylése érdekében.
Illíria királya
Az Illír tartományok 1815-ös visszacsatolásával a Habsburgok új koronaföldet hoztak létre. Bár 1848-ban a területi egység megszűnt, a cím megmaradt és tovább öröklődött.
További címek
- Osztrák főherceg
- Toszkána és Krakkó nagyhercege
- Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna és Bukovina hercege
- Erdély nagyfejedelme
- Morávia őrgrófja
- Alsó- és Felső-Szilézia, Modena, Párma, Auschwitz, Zator, Teschen, Friauli, Raguza és Zára hercege
- Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja
- Trient és Brixen hercege
- Alsó- és Felső-Lausitz és Isztria őrgrófja
- Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg grófja
- a Szerb Vajdaság fővajdája
- a Temesi Bánság fővajdája
Uralkodók listája
Portré | Uralkodó | Uralkodói monogram | Regnálás kezdete | Regnálás vége | Uralkodási idő | |
---|---|---|---|---|---|---|
I. Ferenc József császár–király (1830–1916) | 1867. június 8. | 1916. november 21. | 49 év | |||
IV. Károly császár–király (1887–1922) | 1916. november 21. | 1918. november 3. | 2 év |
Címek birtoklása
Név | Birtoklás kezdete | Birtoklás vége |
---|---|---|
Ausztria császára | 1867. március 30. | 1918. november 11. |
Magyarország apostoli királya | 1918. november 13. | |
Horvát király | ||
Cseh király | 1918. október 28. |
Források
- Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század), főszerkesztő: Kristó, Gyula, szerkesztők: Engel, Pál és Makk, Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994).
- Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó, 332. o. (1978). ISBN 963-280-714-6
- Niederhauser Emil – Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.ISBN 9789638469755