Bálványos vára

Nem tévesztendő össze a következővel: Bálványosvár.

Bálványos vára
Ország	Románia
Mai település	Bálványosváralja
LMI-kód	CJ-I-m-B-07218
Elhelyezkedése
Bálványos vára Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 13″, k. h. 24° 05′ 32″47.10352, 24.0922347.103520°N 24.092230°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 13″, k. h. 24° 05′ 32″47.10352, 24.0922347.103520°N 24.092230°E

Bálványos várának romjai Bálványosváralja falu (románul Unguraș, németül Schlosswall) melletti magaslaton találhatók, a mai Romániában Kolozs megyében.

A vár név nélküli első említése 1269-ből való. 1308-1315 között a Kán nemzetséghez tartozó Kán Lászlóé és fiaié volt. A hagyomány azt tartja, hogy ide záratta el Kán László vajda Ottó királyt 1308-ban, innen egy évi fogsága után, a koronát itthagyva szabadult ki. Egyik erdélyi kísérője Beke Benedek valószínűleg a környék egyik fő birtokosa volt, kit Károly Róbert birtokokkal ajándékozott meg. Utódai nem sokáig birták, mert Károly Róbert, ki ellen a szászokat lázította, Tamás vajdát küldte be a rend helyreállítására, aki Csicsóvárával együtt valószínűleg ezt a várat is megostromolta és kezére kerítette 1320-ban, a vajdák birtoka lett. Valószínűleg 1321-ben jutott királyi kézre. Ezután az erdélyi vajdai tiszthez tartozott. Luxemburgi Zsigmond király 1387-1391 között Losonci László erdélyi vajdának adományozta, akinek fiáról, Jánosról visszaszállt a koronára. 1406-ban a szántai Lack testvérek kapták adományul. 1456-ban Losonci „Dezsőfi” László és Várdai Aladár kapta meg V. László királytól. Mátyás király 1484-ben a törökök elől menekülő moldvai vajdának adományozta, amit 1536-ig utódai meg is tartottak. Ekkor Szapolyai János király nevében Majláth István erdélyi vajda a Ferdinánd-párti védőktől ostrommal visszavette a várat. Martinuzzi György váradi püspök, királyi kincstartó, mint a püspökséghez tartozó birtokot 1538-ban Borberek váráért, Alvincért és 8000 forintért Majláth Istvántól kiváltotta. Ezután valószínűleg Fráter György romboltatta le az erősséget, melynek lehordott köveiből felépült Új-Bálványos-vár, azaz Szamosújvár.

Ma már csak többnyire kőtörmeléket és terepalakulatokat lehet látni mintegy 16×25 m-es, nagyjából ovális alakú területen. A kelet felől könnyen megközelíthető várat egykor erről az oldalról külső sánc és kapubástya erősítette. A nyugati fal előtt egy rövidebb sánc húzódott. A sáncok nyomai ma is jól láthatók, a vár közepén pedig egy amatőr ásatás nyomán kibontott, pusztulásnak indult alapfalmaradvány figyelhető meg.

• Bálványosváralja
• Panoramio fotók

• A történelmi Magyarország várai
• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Kővári Erd. tört. II. k. 9. l.
• Fejér Cod. dipl. VIII. 1. 219–226. l.