Belovo
| Belovo (Белово) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Kemerovói terület | ||
| Irányítószám | 652600–652699 | ||
| Körzethívószám | 38452 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 68 542 fő (2021) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Belovo Pozíció Oroszország térképén | |||
 é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′54.416666666667, 86.354.416667°N 86.300000°EKoordináták: é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′54.416666666667, 86.354.416667°N 86.300000°E | |||
 Belovo Pozíció a Kemerovói terület térképén | |||
| Belovo weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belovo témájú médiaállományokat. | |||
Belovo (oroszul: Белово) város Oroszország Kemerovói területén, a Belovói járás székhelye.
Népessége: 76 764 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
A Kuznyecki-medence szívében, Kemerovo területi székhelytől autóúton 124 km-re délre, a Bacsat (az Inya mellékfolyója) partján helyezkedik el, nagyjából félúton Kemerovo és Novokuznyeck között. Vasúti csomópont. A város több lakóövezetből, illetve településrészből áll, néhány közülük távol van a városközponttól.
Története, gazdasága
A falu a 18. század első felében keletkezett, első orosz lakójáról (1726) nevezték el Belovónak. Körzetében már 1851-től szenet bányásztak. A vasútvonal megépítése során, 1921-ben Belovónál is állomást létesítettek. Az 1920-as évek végén épített cinkolvasztó üzeme 1931-ben kezdte meg a termelést, ugyanekkor lett Belovo járási székhely. Az első szénbányát 1933-ban nyitották meg, 1938-ban a települést városi rangra emelték. Később több iparág, köztük a gépgyártás és a rádiógyártás is meghonosodott a városban, de a 21. századra ezek megszűntek.
A cinkkohászati gyárat a második világháború idején Ukrajnából evakuált berendezésekkel bővítették. Az 1960-as évektől a gyártás során keletkező kénes gázt kénsavgyártásra használták fel. A Szovjetunió felbomlása után a gyár válságos helyzetbe került, 2000-ben a céget fizetésképtelennek nyilvánították, 2005-ben a gyár termelését beszüntették.[2]
A már bezárt cinkkohászati gyár és a napjainkban is működő szénbányák mellett további jelentős ipari létesítmény a várostól 12 km-re keletre, Inszkoj településnél épült Belovói Hőerőmű. Építése az Inya bal partján 1956-ban kezdődött, működtetéséhez a folyón víztározót alakítottak ki. A széntüzelésű erőmű első egysége 1964-ben kezdett termelni. 2015-ben teljesítményét 1260 MW-ra emelték. A Belovói Erőmű adja a Kemerovói területen megtermelt összes elektromos energia körülbelül egyharmadát.[3]
A vasútállomás 1960-as években készült épülete a 2013-as földrengés során megrongálódott. Az új kétszintes épületet 2016 őszén avatták fel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ «Беловский цинковый завод» ушёл во второе банкротство (biznes-kuzbass.ru, 2013-02-05)
- ↑ О предприятии Archiválva 2020. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (sibgenco.ru, hozzáférés: 2020-11-20)
- ↑ Белово (o-kemerovo.ru, hozzáférés: 2020-11-20)
Források
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Город Белово (города -россия.рф, hozzáférés: 2020-11-20)
