Bencze Béla : Életpályája, Művei, Díjai, kitüntetései, Jegyzetek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Bencze Béla

Bencze Béla
Született	Bencze Béla 1929. március 3. Makó
Elhunyt	2012. november 17. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Molnár Klára (1956-)
Foglalkozása	orvos, egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Orvostudományi Egyetem (–1953)
Kitüntetései	Weil Emil-emlékérem (1985)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bencze Béla (Makó, 1929. március 3. – Budapest, 2012. november 17.) magyar orvos, egyetemi tanár, címzetes egyetemi docens.

Életpályája

Szülei: Bencze József (?-1945) és Czirbus Aranka (1899-1975)^[1] voltak. 1947-1953 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. 1949-1953 között medikus mentőtiszt volt. 1953-tól mentőorvos, később sebészszakorvos, a mentőszervezet vezető főorvosa, főigazgató-helyettese volt. 1962-től részt vett a mentőápolók szakosító és a medikusok fakultatív képzésében, 1969-től az újraindított mentőtiszti képzésben. 1967-1991 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt. 1975-től az Egészségügyi Főiskola mentőtiszti szakának főiskolai tanára és szakvezetője. 1979-től a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság elnöke. 1980-tól oxyológus szakorovs, e szaktárgyból a szakorvosi bizottság elnöke. 1991-től a Magyar Oxyológiai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. 1996-ig az Orvostovábbképző Egyetem Főiskolai karának oxyológiai tanszékvezetője volt. Az OMSZ élén eltöltött negyedszázados főigazgatóságának idején tovább szilárdult az Országos Mentőszolgálat szervezetének egysége, folytatódott a rohamkocsi-szolgálat és az egységes járműpark bővítése, az 1960-as évek közepétől kezdődő modern, országos rádióhálózat kiépítése, valamint az 1980-as évek elejétől a légimentésben megvalósult a mentőhelikopteres szolgálat is.