Chalupetzky Ferenc

Chalupetzky Ferenc (Magyaróvár, 1886. április 6. – Győr, 1951. augusztus 19.) magyar sakkmester, levelezési mester, újságíró, szakíró, sakkszervező, rendőrkapitány, győri városbíró.

Az első komoly hazai szaklap, az 1911 és 1913 között Győrben megjelenő Magyar Sakkújság kiadója és szerkesztője.^[2] Negyven éven át volt a Győri Sakk-kör vezetője.^[3] Az 1911-ben megalakult Magyar Sakkszövetség titkára,^[4] majd az 1921-ben újjáalakult Magyar Sakkszövetség alelnöke.^[5][6][7] 1938-ban az akkori 32 magyar sakkmester egyike volt.^[8] 1921−1949 között a Magyar Sakkvilág főmunkatársa volt. Mintegy harminc sakk-könyv írása fűződik a nevéhez.

Chalupetzky Miksa és Nuscher Teréz gyermeke. A mosonmagyaróvári Kegyestanítórendi gimnáziumba járt 1896−1899 között, majd a győri Bencés gimnáziumban érettségizett 1904-ben. Ezt követően 1906-ig Budapesten, 1908-ig Kolozsvárott hallgatott jogot. 1920-ig a győri rendőrségnél dolgozott. 30 éves korától Győr városának, majd később az egész megyének a rendőrkapitánya. Ezt követően 1920-tól majdnem 30 éven át városbíró.^[9]

Felesége Walter Erzsébet, egy gyerekük született, László.

Sírja a győri Nádorvárosi temetőben található, amely 2010-ben a Nemzeti Sírkert része lett.^[10][11]

A sakkjátékkal 14 éves korában a bencés gimnáziumban ismerkedett meg, 1904-ben már a Győri Sakk-kör tagjai között olvasható a neve. Elsősorban a levelezési sakkban ért el sikereket, első levelezési játszmáját 1902-ben játszotta. 1905-ben egy 18 résztvevős nemzetközi levelezési versenyen közvetlenül az élboly mögött végzett. 1912-ig 11 levelezési versenyen ért el valamilyen dobogós helyezést. Első volt a Magyar Sakk-Lap, a Pesti Napló és a Győri Sakk-kör (1905—1910) levelezési versenyein, a Wiener Schachzeitung (1911) két versenyén, a Reichspost nemzetközi levelezési versenyén és a Schweizerische Schachzeitung II. nemzetközi versenyén.^[12]

A tábla melletti sakkban 1908-ban Prágában érte el élete legjobb eredményét a második hely megszerzésével. A versenyen toronymagasan vezetett, amikor megbetegedett, és az utolsó három játszmáját elvesztette, így szorult a második helyre. Ezzel maradt le a sakkmesteri címről, amelyet csak az első helyezettnek adományoztak oda.^[5]

A gyakorlati játékban is mesteri erővel rendelkezett, amit az 1908-as prágai eredménye mellett az 1925. évi győri vegyes mesterverseny első dija és az 1932. évi szolnoki verseny IV—VI. helyezése is igazolt, kiemelkedő sikereit a levelezési játék és a szervezés terén aratta.

1935-ben az elődöntők során tagja volt az első európai levelezési sakkolimpiát végül megnyerő magyar válogatottnak. 1936-ban a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség levelezési mester címmel tüntette ki.^[13]

A Győri Sakk-kör titkáraként neki köszönhető az 1906-os győri nemzeti mesterverseny megszervezése, amely az első magyar sakkbajnokságként került be a sakktörténelembe. Ő szervezte 1911-ben a budapesti mesterversenyt, az 1924-es és 1930-as győri nemzetközi versenyeket. Elkészítette az 1924-es győri verseny tornakönyvét, amely nemcsak a versenyről készített anyaga, hanem a magyar sakktörténetről készített összeállítása miatt is világhírű lett. 1945 után a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége felsődunántúli kerületének elnökévé választották.^[5]

1911−13-ban a Magyar Sakkújság kiadója és szerkesztője, 1921-től a Magyar Sakkvilág főmunkatársa. Harmincnál több szakkönyvet írt.

Korszakos jelentőségűnek tartják az 1924-es győri nemzetközi mesterversenyről készített 616 oldalas tornakönyvét,^[14] amelyet minden idők egyik legjelentősebb és legjobb magyar sakk-könyvének tartanak.^[3] Világszerte ismertté tette a nevét a Fernschachbuch és a Capablanca sakkozói pályafutását megörökítő hatalmas munka.^[15]

Cikkei, elméleti dolgozatai és elemzései jelentek meg a Wiener Schachzeitungban, a Deutsches Wochenschachban, a Schweizerische Schachzeitungban, rovata volt a Győri Hírlapban és a Zászlónk című ifjúsági lapban.

• A győri sakkverseny tornakönyve (társszerzőkkel, Kecskemét, 1925);
• dr. Tartakower: A debreceni nemzetközi sakkverseny 1925. Maróczy jubiláris verseny (fordította Chalupetzky Ferenc), Kecskemét, 1926.
• Ausgewählte Partien des Karlsbader Grossturniers (1929)
• A Siesta-szanatórium nemzetközi sakkversenye Budapest, 1928. szeptember 20—október 1. Maróczy Géza közreműködésével szerk. Chalupetzky Ferenc és Tóth László (1929)
• Das erste italienische Grossturnier San Remo 1930. Der Rekordsieg Dr. Aljechins (társszerző Tóth László)
• Die Schacholympiade von Hamburg, 1930. (társszerző Tóth László)
• Dr. Aljechin sakkszemlélete (1931)
• Das grosse Ferntournier des Internationalen Fernschachbundes (Kecskemét, 1932);
• Nemzeti mesterverseny (1932) (A Magyar Sakkvilág könyvtára III. kötete)
• Nimzowitsch. Jellemrajzi kísérlet (társszerző Becker Albert)
• Lieder ohne Worte aus dem 1942 Jahre;
• Capablanca sakkozói pályafutása és játszmái (Magyar Sakkvilág kiadása, Kecskemét, 1943);
• Capablanca veszít (társszerző: Tóth László), Kecskemét
• Egykor és most (1946) (társszerző Barcza Gedeon)
• Internationales Tschigorin Gedenkturnier (Moskau, 1947.);
• A fehér ember játéka — visszaemlékezései és 150 játszmája (1902 —1924.) (Kecskemét, 1948)^[16]
• Az ismeretlen Aljechin (Kecskemét, 1948) (társszerző Tóth László)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 283. o.  
• Négyesi György (1986. június 20.). „Száz éve született Chalupetzky Ferenc”. Sakkélet 36 (6), 165. o.  
• Tóth László (1951. szeptember). „Chalupetzky Ferenc (1886−1951)”. Magyar Sakkélet 1 (9), 195. o.  

• Chalupetzky Ferenc játszmái a chessgames.com oldalon
• Chalupetzky Ferenc játszmái a 365chess.com-on
• Ferenc Chalupetzky profilja a chess-db.com-on. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 5.)