Csüe-csü

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A csüe-csü (a magyar népszerű írásmód szerint, illetve pinjin átírással: juéjù; hagyományos kínai: 絕句; egyszerűsített kínai: 绝句), vagyis „csonka vers”, az úgy nevezett „új stílus” (hszin-ti (xinti)) sorába tartozó versforma, amely az 5–6. században alakult ki, de leginkább a Tang-kor poétáinak körében volt népszerű. A csüe-csü (jueju) minden esetben négy sorból áll, a négy sor mindegyike pedig következetesen vagy 5, vagy 7 szótagot tartalmazhat. Az öt szótagos forma neve vu-csüe (wuje) 五絕, a hét szótagos formáé csi-csüe (qijue) 七絕.

A csüe-csü (jueju), „csonka vers” forma eredetét homály fedi. Annyi bizonyos, hogy a Tang-kort megelőző átmeneti kor nyelvészeti és esztétikai felfedezéseinek hatására a Tang-dinasztia idején élt költők és irodalmárok a régebbi versformáknál szigorúbb szabályokat dolgoztak ki a kínai nyelvű líra számára. A régi, szerintük szabadabb ritmusú verseléssel (ku-ti (guti)) szembeállítják az „új stílusú” verseket. A szabályok közül is a legfontosabb az, amely mindegyik költeménytől megköveteli, hogy annak ritmusát a szavak tónusának szabályos váltakozása határozza meg. Régen négy zenei hangsúly (seng-tiao (shengdiao) 聲調) létezett, úgymint az „egyenes” (ping-seng (pingsheng) 平聲), az „emelkedő” (sang-seng (shangsheng) 上聲), az „eső” (csü-seng (qusheng) 去聲) és a „belépő” (zsu-seng (rusheng) 入聲). Az egyenes, ping-hangsúlyon (平) kívül a többi három mind hajlított, cö (ze)-hangsúly (仄). Az egyenes, ping-hangsúly viszonylag hosszabb hangzású, valamint se nem emelkedik, se nem ereszkedik. Ezzel szemben a hajlított, cö (ze)-hangsúly viszonylag rövidebb hangzású, és némelyik emelkedő, némelyik pedig erszkedő. E tényezőkből adódik a ping- és a cö (ze)-hangsúly oppozíciója. A költők a hangsúlyok ezen szembenállását, oppozícióját kihasználva komponálták meg verseik ritmusát. A verssorok szótagszáma a korábban dívott jüe-fu (yuefu) formájú versek hatására továbbra is 5 vagy 7.

A csüe-csü (jueju) versforma a Tang-dinasztia idején élte virágkorát, a költők legtöbbje szerzett költeményt ebben a formában, melynek hitvallása: „a kicsiben lásd a nagyot” (hsziao csung csien ta (xiao zhong jian da) 小中見大) volt.

Már a régi kínai irodalmárok és esztéták úgy tartották, hogy a csüe-csü (jueju) az „új stílusú” versek legbonyolultabb és legnehezebb formája, hiszen a maga 20 illetve 28 írásjegyének mindegyike minden tulajdonságával, jelentésével, sallangmentesen hozzájárult a költemény tökéletességéhez. Épp ezért ez a forma a költőket a legmagasabb szintű szimbolikus nyelv kidolgozására és használatára sarkallta. Ebben, a legrövidebb, legtömörebb kínai versformában íródott költemények témája rendkívül széles palettán mozgott a filozófiától, a vallástól, a szerelmen, érzelmeken át történelemig vagy a tájleírásig.

A csüe-csü (jueju) versforma legkiválóbb Tang-kori alkotó között meg lehet említeni Tu Fu (Du Fu), Tu Mu (Du Mu), Li Paj (Li Bai), Li Sang-jin (Li Shangyin), Vang Csang-ling (Wang Changling) és Vang Vej (Wang Wei) nevét.

• Ötszótagos csüe-csü (jueju)-formák:

• Hétszótagos csüe-csü (jueju)-formák:

A magyar műfordítói hagyományban nincs egységes álláspont arra nézve, hogy a kínai négysoros csüe-csü (jueju)ket hogyan kell magyar nyelvre átültetni. Csak elvétve találkozni olyan fordítással, amelyben a fordító a magyar hosszú-rövid szótagok valamiféle váltakozásával kívánja érzékeltetni az eredeti kínai vers tónusváltakozásából eredő rendszert.

• A leggyakoribb megoldás, hogy a fordítók megkettőzik az eredeti kínai vers sorainak szótagszámát, tehát, ahol a kínai verssor 5 szótagú, ott 10 magyar szótaggal, ahol pedig 7 szótagú, ott tizennégy magyar szótaggal fordítják. Természetesen sokan ettől is eltérnek, megtartva az eredeti sorok páratlan szótagszámát. A műfordítók a 7 szótagú sorok visszaadására gyakran túl hosszúnak érzik a 14 magyar szótagot, így esetenként ennél kevesebb szótagot használnak. Ritka kivételnek számít, ha egy-egy műfordító megtartja a kínai vers eredeti szótagszámát.

• Az eredeti kínai vers szerkezetének érzékeltetésére olykor a sorokban értelemtagoló cezúrát használhatnak, így például egy 10 szótagosra fordított verssor 6 | 4 vagy 4 | 6 illetve 5 | 5 tagolású verssorok váltakozásából épül fel.

• Olyan műfordításokkal is találkozni, ahol a fordító az eltérő szótagszámmal kívánja érzékeltetni, az azonos hangsúlyképletű kínai sorokat.

• A rímek elhelyezésében, a kínai eredeti rímképlethez igazodva általában következetesek a magyar műfordítók. Ennek ellenére gyakorta találkozni a kínaitól idegen a b a b vagy a a b b rímelésű magyar műfordításokkal is.

• Cai, Zong-qi (2007-12-14). "Recent-Style Shi Poetry: Pentasyllabic Regulated-Verse". In Zong-qi Cai. How to Read Chinese Poetry. New York: Columbia University Press. pp. 161–180. ISBN 0231139411.
• Egan, Charles (1993). "A Critical Study of the Origins of Chüeh-chü Poetry". Asia Major. 3rd ser. 6 (pt. 1): 83–125. https://web.archive.org/web/20101204044017/http://www.ihp.sinica.edu.tw/%7Easiamajor//pdf/1993a/83.pdf
• Tőkei Ferenc - Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Gondolat Kiadó, Budapest 1960.

• https://web.archive.org/web/20070527212730/http://baike.baidu.com/view/626.htm
• https://web.archive.org/web/20160306224327/http://www.sczh.com/sczh/poemgl.asp?mygl=%E7%BB%9D%E5%8F%A5