Disztónia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Disztónia
BNO-10	G24.924.9
BNO-9	333
OMIM	128100
DiseasesDB	17912
A Wikimédia Commons tartalmaz Disztónia témájú médiaállományokat.

A disztónia neurológiai rendellenesség: kóros izom-összehúzódások által kiváltott kóros testtartással, végtagtartással és akaratlan moz­gással járó állapotot értünk alatta.^[1] A disztónia egy ritka be­tegségcsoport, aminek a megjelenése nagyon változatos lehet. Az írásnál megjelenő akaratlan ujjtartás ugyanúgy disztónia-betegség, mint a kóros ferde fejtartást eredményező disztóniaformák.

1. A kiváltó ok szerint:

Primer (elsődleges) disztóniák. Csak disztónia észlelhető tünetként, más megbetegedés nem mutatható ki a háttérben. Szekunder (másodlagos) disztóniák esetében más megbetegedés váltja ki a disztóniát. Leggyak­rabban (például réz, vas) anyagcserében bekövetkező hiba, illetve agykárosodás (agyi infarktus, vérzés) vezethet szekunder disztónia kialakulásához.

2. A betegség megjelenésének ideje szerint: Fiatalkori disztónia 20 év alatt kezdődik és általában az alsó végtagokon indulva a többi végtagra és a törzsre is kiterjed. Időskori disztónia általában a nyakon vagy az arcon kezdődik és ritkán érint több végtagot. A disztónia betegségről

3. A betegség megjelenési formája szerint:

• „Fix” disztónia. A betegség miatt valamelyik test­rész kóros helyzetet vesz fel, ami nyugalom­ban is tartósan jelen van.
• „Mobilis” disztónia. A disztónia főleg mozgáskor, álláskor, de bizonyos esetekben nyugalomban is megjelenik akaratlan mozgás formájában.

4. Az érintett testrészek szerint:

• Fokális disztónia: egy testrészt érintő disztónia.
• Generalizált disztónia: minden végtagra kiterjedő disztónia.
• Szegmentális disztónia: szomszédos testrészekre kiterjedő disztónia.
• Hemidisztónia: egyik testfélre kiterjedő disztónia.

• Gyógyszeres kezelés: csak bizonyos disztóniatípusok­ban hoz látványos javulást és ráadásul a gyógyszerek mellékhatása is jelentősen korlátoz­hatja a beteg életmi­nőségét.
• Botulinum toxin-injektálás főként az egy test­részre kiterjedő disztóniák kezelésében lehet jó hatású.
• Mély agyi stimuláció (deep brain stimulation, DBS) a több testrészre kiterjedő disztóniák (szegmentális és generalizált disztóniák) esetében lehet hatásos.
• Gyógytorna alkalmas az izomzat erősítésére, illetve az ügyesség fejlesztésére.

Hétéves kornál idősebb gyermekek esetében már elvé­gezhető a műtét, ugyanis a koponya növekedése ekkor már eléri a felnőttkori nagyság 90%-át és nagy valószínű­séggel a későbbiekben nem lesz szükség az elektróda helyzetének korrekciójára.

Alkalmasság esetén a lehető legkorábban kell a műtétet elvégezni, hogy a következményes ortopédiai szövődmé­nyeket (például ízületi deformitásokat, szociális izolációt) megelőzhessük.

A betegek közel 90%-a számol be jelentősebb javulás­ról. A javulás mértékének megítélése pontozó skálák alkal­mazásával történt. Az egyik legátfogóbb nemzetközi ta­nulmány szerint a disztónia súlyossága a Burke-Fahn-Marsden pontozó skálán közel 40%-kal csökkent, a disztónia által okozott korlátozottság mértéke pedig 41%-kal. A fájdalom mértéke közel 59%-kal csökkent a vizuális analóg skála alapján, miközben a depresszív tünetek közel 30%-kal javultak. Ezenkívül az életminő­ség is javult az SF-36 skála alapján 30%-kal.

Ez az orvostudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.