Emberi sors (film)

Emberi sors (Судьба человека)
1959-es szovjet film


Szokolov (Szergej Bondarcsuk) és Ványa
Rendező	Szergej Fjodorovics Bondarcsuk
Producer	Roskino
Alapmű	Emberi sors
Műfaj	háborús film filmdráma
Forgatókönyvíró	Jurij Lukin
Főszerepben	Szergej Fjodorovics Bondarcsuk Zinaida Kirijenko Georgij Milljar Pavel Polunyin Pavel Volkov
Zene	Veniamin Basner
Operatőr	Vlagyimir Monahov
Gyártás
Gyártó	Moszfilm Stúdió
Ország	Szovjetunió
Nyelv	orosz
Játékidő	103 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Moszfilm Stúdió Netflix
Bemutató	1959 1959. április 12. (Szovjetunió)^[1]
Korhatár	II. kategória (F/1572/J)
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a filmről szól. Hasonló címmel lásd még: Emberi sors (egyértelműsítő lap).

Az Emberi sors (oroszul: Судьба человека) 1959-ben készült szovjet film. Mihail Alekszandrovics Solohov 1956-ban megjelent azonos című történetén alapul. Bondarcsuk rendezői debütálása volt.^[2] Ezért az alkotásáért megkapta a I. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.^[3]

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

A Szovjetunióban 1946 tavaszán Szokolov egy kisfiúval együtt várakozott egy kompátkelőnél. A véletlen összehozta egy férfival (az íróval, Solohovval), akinek elbeszélte az életét.

A nagy honvédő háború kezdete után Andrej Szokolov, a voronyezsi gépkocsivezető elbúcsúzott a családjától. A háború első hónapjaiban megsebesült és fogságba esett. Két évig hadifogoly volt, kiállta a náci koncentrációs tábor poklát. A bátorságának köszönhetően elkerülte a kivégzést, és sikerült megszöknie, ráadásul értékes dokumentumokat is magával vitt. Egy rövid ideig kórházba került, itt értesült róla, hogy a felesége és két lánya meghalt egy bombatámadásban. Már csak a fia maradt, aki tisztként szolgált a Vörös Hadseregben. Szokolov visszatért a frontra, és sebesülés nélkül érte meg a háború végét. Egysége győzelmi ünnepségén azonban azt a hírt kapta, hogy a fiát a háború utolsó napján egy német mesterlövész golyója ölte meg.

Amikor a háború után magányosan teherautó-sofőrként dolgozott, találkozott az árva kisfiúval, Ványával, akinek az anyja meghalt, az édesapja pedig eltűnt a háború alatt. Szokolov úgy tett, mintha a gyermek apja lett volna, hogy jövőt adjon a fiúnak és önmagának.

Szokolov bátorságával, megdönthetetlen akaraterejével, szeretetével és emberségével megtestesíti a szovjet ember eszményét, és így egy egész generáció példaképévé válik.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

Szokolov – Szergej Bondarcsuk – Sinkovits Imre
Ványa – Pavel Boriskin – Csákány Zsuzsi
Irina, Szokolov felesége – Zinaida Kirijenko – Szemes Mari
Ivan Timofejevics, Szokolov szomszédja – Pavel Volkov – Kőmíves Sándor
Müller táborparancsnok – Jurij Averin – Ungváry László
Német őrnagy – Kirill Alekszejev – Szendrő József
Szovjet ezredes – Pavel Vinnik
Német katona – Georgij Millyar
Az író – Jevgenyij Teterin – Pethes Ferenc

Díjak

A Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíja 1959-ben.
Csehszlovák X. Nemzetközi Filmfesztivál fődíja.
A Minszki Filmfesztivál fődíja 1960-ban.
„Kristályváza” fődíj.
Díjak a Melbourne-i, Sydney-i és Canberrai Nemzetközi Filmfesztiválokon.
A XII. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díja (1970).
Díj az 1976-os Georgetowni Nemzetközi Filmfesztivál.

Jegyzetek

↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 16.)
↑ Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. Rowman & Littlefield, 224–225. o. (2009). ISBN 978-0-8108-6072-8
↑ 1st Moscow International Film Festival (1959). MIFF. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fate of a Man című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.