George Brecht

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

George Brecht
Született	1926. augusztus 27.[1][2][3][4][5] 1924[6][7] 1924. március 7.[8] New York[9]
Elhunyt	2008. december 5. (82 évesen)[10][1][2][11][3] 2008 (81-82 évesen)[6][7] Köln
Álneve	MacDiarmid, George Ellis
Állampolgársága	amerikai[12]
Foglalkozása	kémikus művész zeneszerző festőművész illusztrátor koncepcionális művész szobrász performanszművész képzőművész
Kitüntetései	Will Grohmann Award Berliner Kunstpreis (2006)
A Wikimédia Commons tartalmaz George Brecht témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Brecht (New York, 1926. augusztus 27. – Köln, Németország, 2008. december 5.) amerikai konceptuális művész.

Brecht a maga eseményjegyzeteit az 1960-as évek elején a barátainak postázta szét. Ezek a küldemények egyszerű kártyák voltak, mint amilyen a takarékossága miatt példaértékű Három vizes-esemény (1961), rövid szövegekkel vagy szavak listájával: Három vizes-esemény (Three Aqueous Events): jég, víz, gőz.

Mint sok más, a Fluxushoz később kötődő művész, Brechtet is izgatta a véletlen, valamint a szerencse. Az 1950-es évek elején a nem csak önmagával, hanem a „külső” történésekkel kapcsolatos véletlen érvényesülését kezdte vizsgálni.

A lehetőség-képzelet című hosszú esszéje (1957) a véletlen jóvoltából kialakuló természetes képek létrejöttének folyamatát tárgyalta, benne a képeket az összetettebb anyagi rendszerekből a gondolkodási tevékenység „absztrakciós készségéhez” kötötte. Módszertan gyanánt Brecht a pénzfeldobást javasolta szerencsepróbáló eszközként a kínai Változások könyve, I Ching alapján (amit olyan művészek, mint Hans Arp használtak fel a huszadik század elején a hagyomány művészetének határait átlépő megoldásként). Brecht esszéjében meghatározta a szerencse fogalmát; behatárolta eredetét a statisztikában, a tudományban és a filozófiában; a „véletlenszerűség" problémájával foglalkozott; valamint a szerencse művészeti használatára keresett bizonyítékokat a dadaizmusban, a szürrealizmusban és a Jackson Pollock-i „szent fejetlenségben”. Esszéjének 1966-os kiadásához csatolt „utószavában” – Brecht „John Cage-dzsel történt találkozása után” – kijelentette, „hogy Cage és nem Pollock munkái tartalmazzák a szerencse mibenlétére a legfontosabb célzásokat.”

Játékok és feladványok: Átlátszó fedelű, rekeszes műanyag doboz, benne sötétkék üveggolyó és egy kártya a következő felirattal: „Az ön születésnapja”

• George Brecht (magyarul)
• George Brecht at the-artists.org (angolul)

• Dutch Biography of Brecht (angolul)
• Practice George Brecht's Word Event (angolul)
• George Brecht retrospective (angolul)
• George Brecht Resources Archiválva 2010. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)