Giovanni Battista Orsini

Giovanni Battista Orsini
Giovanni Battista Orsini nagymester
A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1467. március 4. – 1476. június 8.
Elődje	Piero Raimondo Zacosta
Utódja	Pierre d’Aubusson
Született	nem ismert Olaszország
Elhunyt	1476. június 8. Rodosz
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Orsini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giovanni Battista Orsini (? ^[1] – Rodosz, 1476. június 8.) a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend itáliai születésű nagymestere volt. Számos erődítmény építése fűződik a nevéhez, amelyek nagy szerepet játszottak Rodosz 1480-as török ostromának visszaverésében.

Híres római nemesi családban született. 1442 és 1466 között a johannita rend főperjele volt. Miután a rend nagymestere, Piero Raimondo Zacosta meghalt, megválasztották utódjának. 1467. március 4-étől haláláig, 1476. június 8-áig volt nagymester.

Megválasztása után rövid időn belül Rodosz vezénylő kapitányának nevezte ki Pierre d’Aubussont, és 1468-ban rábízta a sziget erődítményépítési és -felújítási munkálatainak irányítását és ellenőrzését. A nagymesterségének idejében elkészült építmények közül kiemelkedik a Rodosz városa előtt fekvő Mandraki-kikötőt védő Szent István-torony, amely 1480-ban kritikus fontossággal bírt az ostrom visszaverésében.^[2]

Szintén hivatali ideje alatt fejeződött be a várárok felújítása és a kikötői sánc megerősítése a Tengeri kapu és a Szélmalmok mólója között. Nevéhez fűződik a Szent János- és a Szent Mária-torony összekapcsolása a várfallal, a sáncárok külső falának megépítése a nagymesteri palotától északra és a Szent Pál-torony megerősítése.^[3]

1469 augusztusában Giovanni Battista Orsini összehívta a johanniták perjeljeit, és közölte velük, hogy a rend felhalmozott adósságainak visszafizetése nem tűr halasztást, mert az már Rodosz megtarthatóságát veszélyezteti. Figyelmeztette a perjeleket, hogy még azelőtt vissza kell fizetni a felvett kölcsönöket, hogy II. Mehmed oszmán szultán megtámadja a szigetet.^[3]

Amikor 1470-ben a szultán a Velencei Köztársasághoz tartozó Negroponte ellen indult, a harcban a rend hajói is részt vettek. Orsini védelmi szerződést kötött a velenceiekkel, akikkel korábban a johanniták ellenséges viszonyban álltak, mert nem nézték jó szemmel, hogy a muzulmánokkal kereskednek, ezért gyakran kifosztották a hajóikat. Orsini hívására a rend számos lovagja érkezett a szigetre.^[4][3]

Orsini nemcsak a rodoszi erődítményeket erősítette meg, hanem számos más erősséget is, amelyek az Égei-tenger johanniták által uralt más szigetein álltak. 1471-ben Koszon, Léroszon, Nisziroszon és Kálimnoszon végeztetett védelmi munkákat. Nagymesterségének hátralévő idejét is az adósság csökkentésének és az elkerülhetetlen török támadásra való felkészülésnek szentelte, mások mellett tornyokat építtetett Alimonián.^[5]

1476 februárjában a nagymester levelet írt Al-Asraf Káitbej egyiptomi szultánnak, a következő hónapban pedig követet küldött hozzá. A megbeszélések célja az oszmánok elleni szövetség létrehozása volt. Júniusban Orsini meghalt, utódja Pierre d'Aubusson lett.^[6]

• ↑ Lacy: A. D. Lacy. The Siege of Rhodes, 1480. History Today (1968. május) 
• ↑ Rácz: Rácz András. Rodosz 1480-as ostroma – A johannita lovagrend és a török terjeszkedés a Földközi-tenger keleti medencéjében. Sic Itur Ad Astra (2002. 2-3.). Hozzáférés ideje: 2020. július 14. 
• ↑ Vann-Kagay: Theresa M. Vann és Donald J. Kagay. Hospitaller Piety and Crusader Propaganda: Guillaume Caoursin's Description of the Ottoman Siege of Rhodes, 1480. Ashgate Publishing Limited (2016). ISBN 978-0-7546-3741-7