Grabócz Miklós

Grabócz Miklós
Életrajzi adatok
Született	1927. március 8. Budapest
Elhunyt	1974. február 3. (46 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Házastársa	Berdó Jolán Kovács Apollónia (1964–1974)
Gyermekei	Márta (*1952) Gábor (1954–2017)[1]
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1945–1951)
Pályafutás
Műfajok	népzenefeldolgozás, mozgalmi dal
Aktív évek	1949—1974
Híres dal	Puskadal (1952)
Tevékenység	népzenegyűjtő, zeneszerző, rádiós szerkesztő
Kiadók	Zeneműkiadó
A Wikimédia Commons tartalmaz Grabócz Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Grabócz Miklós (Budapest, 1927. március 8. – Budapest, 1974. február 3.^[2]) zeneszerző, népdalgyűjtő, a Magyar Rádió népzenei és magyar nóta műsorainak negyed századon át szerkesztője. Zeneszerzőként főként népzenei feldolgozásokat és mozgalmi dalokat írt. Grabócz Márta zenetudós és Grabócz Gábor festőművész édesapja. Második felesége Kovács Apollónia magyarnóta-énekes volt.

A Zeneakadémián 1945 és ’51 között Kókai Rezső (zeneszerzés) és Wehner Tibor (zongora) növendéke volt.

Az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozóhoz kapcsolódó népzenei tábor vezetője volt. Ebben az évben kezdett dolgozni a Magyar Rádióban is, 1951-ben főállású szerkesztő lett a népzenei rovatnál, később vezetőjévé vált az osztállyá alakult szekciónak. Az intézmény 1950-ben alakult, nagy létszámú cigányzenekarával igényes repertoárt magas színvonalon adatott elő.^[3] Sok fiatal tehetséget nyert meg a népdal- és nótaéneklésnek, például Pere Jánost.

Népzenegyűjtői tevékenysége középpontjában a cigányzene állt, ebben segítségére volt Kovács Apollónia is. Jelentős szervezőmunkát fejtett ki a hazai népzenei életben is. Zeneszerzőként főként feldolgozásokat készített, ezek értéke ma már vitatott.^[4] A Rákosi-korszakban több ismertté vált indulót komponált. Néhány nagyobb lélegzetű művet is alkotott, ezek közül legjelentősebb a Világok mozgatója c. kantátája (1958).

Sírja a Farkasréti temetőben található [25–2–21].^[5]

• Madocsai táncok
• Cigánydalok és -táncok (gyűjtemény, Csenki Imrével, 1956 és számos utánnyomás)

• Együtt menetelünk (szöveg: Kapuvári Béla, 1950)
• Puskadal (szöveg: Kapuvári Béla, 1952)
• Győz az élet (szöveg: Szabó Miklós, 1953)
• Kell a játék, vidámság (szöveg: Kapuvári Béla)
• Örökös út (szöveg: Kapuvári Béla)
• Porfellegek (szöveg: Kapuvári Béla)
• Vígan élünk

feldolgozások

• Piros zászlónk, vörös zászlónk
• Május első reggelén
• Kopott guba
• Letörjük a szarvát
• Szántó Kovács verbunkja
• Áchim András

• Egy szó (keringő, szöveg: Kapuvári Béla, 1955)
• Kincskeresők (rádiódaljáték, librettó: Kótzián Katalin, 1956)^[6]
• Világok mozgatója (kantáta, szöveg: Várnai Zseni, 1958)
• Musica Leggiera per Orchestra (1958)

• Népzene a Rádióban = Rádió és Televízió Évkönyv 1966. Budapest, 1966. Magvető Kvk. 423–431. l.

• Lévai Béla: A rádió és televízió krónikája. 1945–1978. Budapest, 1980. Tömegkommunikációs Kutatóközp. ISBN 9630310015
• Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átd. új kiad. Főszerk.: Bartha Dénes. II. kötet. Budapest, 1965. Zeneműkiadó.
• Magyar életrajzi lexikon
• Grabócz Gábor önéletrajza