Guineai tokó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lophoceros fasciatus (Shaw, 1811) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Guineai tokó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Guineai tokó témájú kategóriát. |
A guineai tokó (Lophoceros fasciatus) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt George Shaw svájci zoológus írta le 1889-ben, a Buceros nembe Buceros fasciatus néven.[3] Régebben a Tockus nembe sorolták Tockus fasciatus néven.
Alfajai
- Tockus fasciatus fasciatus (Shaw, 1811)
- Tockus fasciatus semifasciatus (Hartlaub, 1855)
Előfordulása
Afrika nyugati és középső részén honos, Gambiától keletre egészen Uganda nyugati részéig és Észak-Angoláig.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz erdők, valamint legelők, ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 50 centiméter, testtömege 191-316 gramm.[5] A tollazata fekete, de a farktollán és hasán fehér, a csőre sárga. A hím és a tojó közötti különbség az, hogy a hímnek szarvas csőre van.
Életmódja
Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Szaporodása
Mindkét szülő gondozza a fiókákat.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
