Gyála (Szerbia)

Gyála (Ђала / Đala)
Az ortodox templom
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Észak-bánsági
Község	Törökkanizsa
Rang	falu
Irányítószám	23335
Körzethívószám	+381 230
Népesség
Teljes népesség	796 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	76 m
Terület	20,9 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 09′, k. h. 20° 07′46.15, 20.11666666666746.150000°N 20.116667°EKoordináták: é. sz. 46° 09′, k. h. 20° 07′46.15, 20.11666666666746.150000°N 20.116667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyála témájú médiaállományokat.

Gyála (szerbül Ђала / Đala) település a szerbiai Vajdaság Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa községhez tartozik.

A Bánság északi részén, közvetlenül a magyar határon, Törökkanizsa városától kb. 12 km-re északra fekszik. Kishatárforgalmú határátkelőhely köti össze a magyarországi Tiszaszigettel. Nyugatról a falu a Tiszával határos.

A mai Gyála település közelében egykor Kisgyála feküdt. A régi Kisgyála községből csupán egy templomrom nyomai maradtak fenn, melynek környékét a nép ma is Mala-Gyala (Kis-Gyála) néven nevezi.

Gyála valószínűleg a 15. század eleje körül keletkezett. 1450-ből ismertek voltak birtokosai is; ekkor Erdélyi Miklós és Bessenyő János birtokaként volt említve. Később Temesvári Bodó Péter is szerzett itt birtokrészeket, melyeket 1510-ben Sárszegi István szegedi ispánnak és kir. sókamarásnak adott zálogba, aki szintén zálogba tovább adta Pestyéni Györgynek.

1482-ben az oklevelek már oppidumnak írták; ugyanekkor említették vásárjogát is.

Az 1557-1558. évi török összeírás szerint ekkor 16 magyar jobbágy lakta. 1561-ben Zay Ferenc, Liszti János és Viczmándy Mátyás voltak birtokosai.

1582-ben még lakott helyként volt említve, azonban hamarosan elpusztult.

1622-ben II. Ferdinánd király e pusztát Béky Mátyásnak adományozta. 1647-ben még mindig puszta telekként szerepelt.

1696-ban az egri káptalan királyi adomány alapján báró Buttler Jánost iktatta itt be.

1701-ben a csanádi püspök is jogot formált hozzá, de nem tudta megszerezni. 1718-ban Gyálát a temesvári bánságba osztották be.

A mai Gyála helység helyén a középkorban Nagy-Gyála feküdt. E helységről a 15. század elejétől kezdve vannak adatok.

1411-ben Gyálai Mihály birtoka, fia László 1449-ben és 1453-ban szomszéd birtokosként szerepelt a keresztúri hatalmaskodás ügyében.

1557-1558-ban, hódoltsági helységként a temesvári vilajethez tartozott, 10 adóköteles házzal. Lakosai mind magyarok voltak.

1561-ben Gyálai István és János voltak a földesurai. 1582-ben még két magyar lakosa volt, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A 16. század végén a település elpusztult.

1622-ben a Gyálai család kihalta után II. Ferdinánd király Nagy-Gyála pusztát Béky Mátyásnak adományozta. Nem sokkal ezután szerb lakosok szállották meg, mert 1647-ben már ismét lakott volt.

1696-ban, a törökök kiűzése után, báró Buttler Jánost iktatták be Nagy-Gyála birtokába, 1700-1701-ben a csanádi püspök is igényt tartott rá, de eredménytelenül. A törökök kiűzetése után a falu ismét népesedni kezdett és 1717-ben már 35 házból állt.

1783-ban a pozsonyi kamara 25 évre bérbe adta Szeged városának. 1848-ig a kamara volt a földesura.

1849 március 26-án Igmándy őrnagy 1500 honvéddel 2500 szerb felkelőt szórt szét e helység mellett.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:^[2]

A szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener Bank-Verein vette meg az itteni kincstári birtokokat, melyek később gróf Szapáry Géza főudvarmester és fia, Pál birtokába kerültek. Pál azonban több részre osztva eladta.

Szapáry Géza 1888-ban egy kastélyt építtetett itt.

Az 1900-as évek elején Lichtenegger Gyula és neje Csorja Zsuzsánna és Récsey Ede voltak a helység nagyobb birtokosai.

Gyála 1920-ig Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott, majd osztozott a többi bánsági település sorsában, 1941-44-ben német protektorátus, a fenti időközökön kívül Jugoszlávia települése.

A település szomszédságában feküdt a középkorban Daróczfalu is, melyről az 1451-1454. évi oklevelek emlékeztek meg.

A faluból kivezető – a határátkelőhöz vezető rövid utat nem számítva – egyetlen közút a tőle délre fekvő Ókeresztúr (Srpski Krstur) faluval köti össze. Ókeresztúron át Törökkanizsára vezető vasútvonalán a pályát az országhatártól Törökkanizsáig már régebben felszedték.

• A falu fő terén barokk stílusú ortodox szerb templom van, mely 1794-ben épült.
• A helybeliek büszkék az itteni diófákra, amelyekből állítólag a falu lakosainál is több, 1050 darab van.

• Kassai Vidor (1840–1928) színész, Jászai Mari férje.

• Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
• Borovszky Samu: Torontál vármegye