Hastatus

A hastatus a római hadseregben a háromsoros csatarend és a manipulus-taktika idején a taszítódárdával ellátott első sor katonái voltak. Általában többes számban hastati a nevük.

A latin hasta szóból származó név, jelentése lándzsa, a korai római legio egysége. A hastatus katonák a manipulus taktika korában a legio 1. csatasorát alkották. Polübiosz korában, az i. e. 2. században vagyon szerint a polgárok második legszegényebb rétegéből, életkor szerint a második legfitalabb korosztályból sorozták őket. Egy legióban 1200 szolgált 20 centuriába és 10 manipulusba beosztva.^[1]

Több alkalommal változott a hadrend, leglényegesebb újítások a gall háborúk korában, a pun háborúk idején, és az érett köztársaságban voltak. Az első Marcus Furius Camillus nevéhez fűződik, a másodikról Polübiosz számolt be, a harmadik pedig Caius Marius hadseregreformja volt.

A római harcmodor további változása a cohorsok kialakításával járt, ekkor minden cohorsba 1 manipulus hastatus tartozott, a legióban összesen 15 manipulus hastatus volt.

Fegyverzetük 1,8 méteres lándzsa, egy bőrpajzs és bronz sisak volt, a katonák anyagi helyzetük szerint szerezhették be egyéb fegyverzetüket. A lándzsások első sora tapasztaltabb katonákból állt.

• ↑ Római történeti kézikönyv: Havas László – Németh György – Szabó Edit: Római történeti kézikönyv. Budapest: Korona Kiadó. 2001. ISBN 963 9191 75 2  
• Adrian Goldsworthy: A római hadsereg története, Alexandra Kiadó, 2004. ISBN 963-368-748-9