Horusitzky Ferenc

Horusitzky Ferenc
Született1901. február 10.
Budapest
Elhunyt1971. november 24. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiHorusitzky Henrik
Foglalkozásageológus
Tisztségeegyetemi tanár (1946–)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1919–1925)
SírhelyeFarkasréti temető (34/3-1-144/145)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Horusitzky Ferenc Nándor (Horušicki Henrik Róbert; 1917-ig[3]) (Budapest, 1901. február 10.[4] – Budapest, 1971. november 24.) nyugdíjas egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), a Magyarhoni Földtani Társulat volt főtitkára és elnöke, majd tiszteleti tagja, a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója, a Magyarhoni Földtani Társulat vasgyűrűje, és a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa.[5]

Életpályája

1919-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem természetrajz–vegytan szakára. 1924-ben doktori szigorlatot tett. 1925-ben megkapta tanári oklevelét és tanársegédi kinevezését az egyetem Földtani Intézetébe, Papp Károly mellett (1928-ig).

Tanulmányúton volt Svájcban, majd 1928–1930 között a Sorbonne-on folytatott tanulmányokat Léon Bertrand tanszékén.[6] 1934-ben a Földtani Intézetben asszisztense, 1936-ban adjunktusa, 1938–1946 között osztály-geológusa, majd főgeológusa volt.[7] 1938–1940 között a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja, 1940–1941 között első titkára, 1955–1958 között társelnöke, 1958–1970 között elnöke, 1970–1971 között tiszteleti tagja volt. 1940-ben Magyarország geológiája tárgykörből a budapesti tudományegyetem magántanárrá habilitálta.

1941-től a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja volt. 1946–1950 között a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszékén a geológia nyilvános rendkívüli tanára volt.[8] 1950–1952 között a Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalathoz, majd 1955–1961 között ismét a Földtani Intézethez osztották be.[8] 1952–1955 között a BME Soproni Földmérőmérnöki Kar Földtani és Tereptani Tanszéke egyetemi tanára volt. Közben az ELTE és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem meghívott előadója volt. 1970-től tiszteletbeli tagja volt. 1961-ben nyugdíjba vonult.

Munkássága

Még hallgató korában megismerte több németországi egyetem földtani intézetét és a helyszínen tanulmányozta a német területek földtanát. Helyszíni tanulmányutakon volt ez idő alatt az Alpokban, a Pireneusokban és a Párizsi medencében. Őslénytannal, hidrogeológiával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a Budai-hegység szerkezetét. Kárpátalja földtani térképezésének eredményeit Wein Györggyel adta ki. Leginkább a földtörténeti időbeosztás elvi kérdéseivel, továbbá a harmadidőszak rétegtanával foglalkozott. Több mint 50 közleménye jelent meg.

Sírja a Farkasréti temetőben található (34/3-1-144/145).[8][9]

Családja

Szülei: Horusitzky Henrik (1870–1944) agrogeológus[10] és Burghardt Valéria (1880–1906)[11] voltak.[12] 1933-ban, Budapesten házasságot kötött Molnár Adrienne-vel. Testvére Horusitzky Zoltán (1903–1985) zeneszerző volt.

Művei

  • A "mocsárlösz" terminológiájáról (Földtani Közlöny, 1932)
  • A kréta és harmadkor közötti határkérdések természetes megoldása (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1933)
  • A kárpátmedencei alsómiocén földtörténeti tagozódása és földrajzi kapcsolatai (Beszámoló a Földtani Intézet Vitaüléseiről, 1940)
  • A víz a föld belsejében (Hidrológiai Közlöny, 1942)
  • A Budai-hegység hegyszerkezetének nagy egységei (közlöny, Budapest, 1943)
  • A karsztvíz elhelyezkedése a Kárpátmedencében (Műszaki Osztály Közleményei, 1953)
  • A magyar föld kincsestára (Budapest, 1954)
  • Geokronológiánk mai állása (Földtani Közlöny, 1955)
  • Magyarország triászképződményei a nagyszerkezet tükrében (Földtani Intézet Évkönyve, 1961)
  • Alsó miocén vitakérdések (szerkesztette: Boda Jenő, Budapest, 1979)

Díjai

  • Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1966)[3]

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. ↑ Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. állami születési akv. 493/1901. folyószám alatt.
  5. ↑ Gyászjelentése
  6. ↑ Horusitzky Ferenc
  7. ↑ Magyar katolikus lexikon
  8. ↑ a b c Nemzeti Örökség Intézete
  9. ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
  10. ↑ Édesapja gyászjelentése
  11. ↑ Édesanyja gyászjelentése
  12. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. állami halotti akv. 3329/1971. folyószám alatt.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • http://www.epa.hu/02900/02934/00116/pdf/EPA02934_mafi_evi_jel_1971_013-020.pdf
  • Magyar katolikus lexikon
  • Tudósnaptár
  • Nemzeti Örökség Intézete

További információk

  • Bogsch László: Dr. Horusitzky Ferenc emlékezete (Földtani Közlöny, 1972. 3-4. sz.)[1]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940
  • Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. ISBN 963-9257-00-1  
  • Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
Nemzetközi katalógusok