Jakob Tamm

Jakob Tamm (Nõo, 1861. május 7. – Väike-Maarja, 1907. július 26.) észt költő

Tanulmányait Koopsiban és Kirepiben, valamint a tartumaa-i Tilga ortodox egyházi iskolájában végezte. 1878 és 1881 közt a tartui tanári főiskola hallgatója volt. Az észt nemzeti mozgalommal Mihkel Veske hatására került kapcsolatba.

1883-tól iskolai tanár volt Adavere és Pilistvere községekben. 1890 és 1893 közt Põltsamaa-n tanított, ezután korai haláláig a Väike-Maarja-i plébániai iskola vezetője volt. E község temetőjében nyugszik, emlékét itt Jaan Kort észt szobrászművész mellszobra őrzi.

Elsősorban mint költő volt ismert az észt közönség előtt, számos balladát és epikus költeményt írt.^[3] németből és oroszból fordított, többek közt Heinrich Heine és Ivan Andrejevics Krilov munkáit.

• Ärganud hääled (két kötet, 1892)
• Jakob Tamme lugulaulud (posztumusz, 1914)
• Kogutud luuletused (posztumusz, 1959)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jakob Tamm című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Richard Alekõrs: Jakob Tamm. Ühe inimese elu ja töö lugu. Tallinn, 1978
• Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin/ New York, 2006, ISBN 3-11-018025-1, 304. oldal
• Eesti Elulood. Tallinn: Eesti Entsüklopeediakirjastus 2000 (= Eesti Entsüklopeedia 14) ISBN 9985-70-064-3, 511. oldal
• Oldala az Eesti biograafiline andmebaas ISIK portálon Archiválva 2022. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben