Kamcsatkai mézbogyó

Kamcsatkai mézbogyó
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales) Család: Loncfélék (Caprifoliaceae) Alcsalád: Loncformák (Caprifolioideae) Nemzetség: Lonc (Lonicera) Faj: L. kamtschatica
Tudományos név
Lonicera kamtschatica
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kamcsatkai mézbogyó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kamcsatkai mézbogyó témájú kategóriát.

A kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, tartozó loncfélék (Caprifoliaceae) családjában a névadó lonc nemzetség egyik faja. Egyes rendszerezők szerint nem önálló faj, hanem a kék mézbogyó (Lonicera caerulea) egyik változata (L. c. var. kamtschatica).

Mérsékelt éghajlatú területeken fordul elő. Észak-Amerikában, illetve Szibériában őshonos. A Távol-Keleten mindenfelé termesztik, különösen népszerű Japánban, ahol hasukappunak hívják.

1,5 m magasra növő bokor. Termése kék, mézédes kb. 2 cm-es bogyó.

Teljesen fagyálló, igénytelen; gyakorlatilag bármilyen talajon megél. Kiskertekben és edényben is tartható. Az egyik legkorábban virágzó és gyümölcsöt érlelő növény, termése májusban érik be.

Nevéhez híven jól bírja a hideget, akár -40 °C-ot is túlél. A kihajtott növények -21 °C-ot, a kivirágzott növény -8 °C-t tud elviselni. (Nem kell félteni a fagyosszentektől.) Félárnyékos szegélyeket kedvelő cserje, megfelelő terméshozamához jó vízmegtartó képességű talajt igényel.

Ehető gyümölcse sok C- és sok B-vitamint, valamint antioxidánst (antociánt) tartalmaz. Japánban lekvárt, italt és fagylaltot is készítenek belőle. Látványos termései miatt díszbokornak is ültetik.

• növénykatalógus: Kék mézbogyó (Lonicera caerulea)^{[halott link]}
• Terebess gyümölcskalauz: Kék mézbogyó
• A bogyósgyümölcsök antioxidáns tulajdonságai^{[halott link]}