Keleti ostormadár

Keleti ostormadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Psophodidae
Nem: Psophodes
Faj: P. olivaceus
Tudományos név
Psophodes olivaceus
(Latham, 1802)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti ostormadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti ostormadár témájú kategóriát.

A keleti ostormadár (Psophodes olivaceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Psophodidae családjába tartozó faj.[1][2] Nevét ostorcsattanás-szerű hangja után kapta.

Rendszerezése

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1802-ben, a varjúfélék (Corvidae) családjának Corvus nemébe Corvus olivaceus néven.[3]

Alfajai

  • Psophodes olivaceus lateralis North, 1897
  • Psophodes olivaceus olivaceus (Latham, 1802)[2]

Előfordulása

Ausztrália keleti partvidékén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt égövi erdők, valamint bokrosok.[4]

Megjelenése

Testhossza 25-30 centiméter, testsúlya 48–75 gramm.[3] Fején bóbitát visel. Tollazata barna, torka fehér és hosszú farka van.

Életmódja

Főként rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt más gerincteleneket is.[3]

Szaporodása

Fészkét gallyakból a bokrok alján építi. Fészekalja 2-3 tojásból áll.

Hivatkozások

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap