Legszentebb Megváltó temploma

Legszentebb Megváltó temploma
a Cseh Köztársaság nemzeti örökségének része
Vallás	katolikus
Felekezet	római
Egyházmegye	Prágai főegyházmegye
Névadója	Jézus
Építési adatok
Építése	1578–1714[1]
Stílus	kora barokk
Tervezője	Carlo Lurago
Építtetője	Francesco Caratti, František Maximilián Kaňka
Alapadatok
Építőanyag	terméskő
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	Prága történelmi központja
Típus	(II)(IV)(VI)
Felvétel éve	1992
Elérhetőség
Település	Óváros
Hely	Křižovnická
Elhelyezkedése
Legszentebb Megváltó temploma Pozíció Prága térképén
é. sz. 50° 05′ 10″, k. h. 14° 24′ 52″50.086111, 14.41444450.086111°N 14.414444°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 10″, k. h. 14° 24′ 52″50.086111, 14.41444450.086111°N 14.414444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Legszentebb Megváltó temploma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Legszentebb Megváltó temploma (Křižovnické náměstí 4/1040, 110 00 Praha 1-Staré Město) a jezsuiták egykori országos központja, a Klementinum temploma, Prága Óvárosának legjelentősebb kora barokk építészeti emléke. Kupolái a városkép meghatározó elemei.^[2] Főhomlokzata nyugatra, a Keresztesek terén át a Károly hídra néz.^[3]

A jezsuita rend 1556-ban települt be Prágába,^[4] és a mai Klementinumban rendezték be csehországi központjukat. A stratégiailag előnyös helyen, a Károly híd lábánál és a főút mellett fekvő ingatlanegyüttesre Canisius Szent Péter figyelt fel. A jezsuiták I. Ferdinánd királytól ajándékba kapták a dominikánus kolostor épületeit, az utolsó domonkosok pedig a klarisszák elhagyott kolostorát kapták meg kárpótlásul. A jezsuiták iskolákat, könyvtárakat, színházakat alapítottak, nyomdát, gyógyszertárat^[5] és templomokat építettek; innen rajzottak szét az országban, hogy terjesszék az ellenreformáció eszméit és hittételeit. Ennek volt része az újkor egyik legnagyobb könyvégetése is, amikor 30 000 eretneknek minősített könyvet tüzeltek el a kolostor udvarán.^[6]

Az első 12 jezsuita 1556. április 18-án érkezett. Ők alapították az első kolostort, amihez átalakították az újjáépített és „Canisiumnak” elnevezett épületük nyugati szárnyát. A kollégium hivatalosan június 20-án alakult meg, az oktatást egyfajta ideiglenes szervezeti rendben július 7-én kezdték el. Az első rektor a liège-i Ursmar Goisson volt. Az iskolát már 1576–1577-ben új szárnnyal egészítették ki.

A jezsuiták Giovanni Paolo Campana rektor vezetésével elkészítették az épület alapjait, majd 1578–1581 között megépítették a szentélyt és a kereszthajót.

A Legszentebb Megváltó templomának alapkövét hivatalosan 1581-ben rakták le; maga az építkezés azonban csak 1593-ban kezdődött. A korábbi, gótikus stílusú templom alapjait felhasználó épület falait sokáig ismeretlen építészek, illetve kőművesek emelgették, mígnem a jezsuiták megbízták a kor legismertebb prágai építészének számító Carlo Luragót a Klementinum átfogó megtervezésével. Ő a terveket 1654–1669 között készítette el. Egy darabig a kivitelezést is irányította, majd egyéb elfoglaltságai okán azt másoknak adta tovább; a templom építését Francesco Caratti vette át.

Az ő irányításával építették meg a főhajót, a nyugati márványkaput és az emeleti teraszt. A templom kívül-belül stukkódíszeket kapott; ezek Jan Jiří Bendl műhelyében készültek.

Az 1740-es évek végén a szentély fölé kupolát emeltek. A nyolcszög alaprajzú tamburos kupola annyira nehézkesre sikeredett, hogy az eredeti stukkódíszeket le kellett szedni és szerényebbekre kellett cserélni.

Ugyancsak Lurago tervei szerint új reprezentatív homlokzatot alakítottak ki három íves, a római diadalívekre emlékeztető árkáddal. A tornyokat 1714-ben František Maximilián Kaňka építész megemelte és részben átépítette.

A 18. században alkalmanként itt prédikált a neves ellenreformátor Antonín Koniaš. 1805 és 1819 között Bernard Bolzano volt itt az egyetemi prédikátor.

1880-as években itt orgonált az ismert billentyűs Jakub Jan Ryba.

A bársonyos forradalom utáni hitéletet Aleš Opatrný (1990–1991), Jan Jandourek (1993–1995), majd Milan Norbert Badal (1995–1996) vezette.

Az emeleti teraszt és a koronázópárkányt 14 életnagyságúnál nagyobb, homokkőből faragott szentszobor díszíti. Ezek Jan Jiří Bendl műhelyében készültek 1655–1660 között. A szentek:

• A koronázópárkányon:
  • A megváltó Krisztus a timpanon csúcsán, két oldalán pedig a négy evangélista:
  • Lukács,
  • János,
  • Márk és
  • Máté

Lukács és János elkopott szobrainak helyére 1999-ben Petr Váni másolatait állították, az eredetieket pedig a Nemzeti Múzeum kőtárában helyezték el.

• A koronázópárkány két végén, az épület sarkán a két fő jezsuita szent:

• • Loyolai Szent Ignác és
  • Xavéri Szent Ferenc;

• a timpanon alatti szoborfülkében:

• • Szűz Mária

• terasz korlátjánál sorakozó egyházatyák:
  • Szent Kelemen, a Klementinum návadója,
  • Nagy Szent Vazul,
  • Hippói Szent Ágoston,
  • Nagy Szent Gergely(?),
  • Milánói Szent Ambrus
  • Szent Jeromos.

1999-ben Szent Ágoston szobrát is Petr Váni másolata váltotta fel; az eredeti példány ugyancsak a Lapidáriumba került.

A kupola stukkódíszítésének alakjait is Bendl készítette 1648–1649 között.

A padló márványborítását Kristina Kortesiová ajándékából (1660) rakták le. Körülbelül ekkor készültek az elejükön és oldalukon vágott díszekkel dekorált padok is. A templomban hét oltár van. A fontosabbak:

• a főoltárt Jan Jiří Häring készítette 1632-ben. Az oltárkép, a Krisztus színeváltozását ábrázoló festmény Raffaello vonatkozó képének másolata. További díszei az Atyaisten, a Szentlélek és az angyalok fehér stukkószobrai. Felette a mennyezetkép Karel Kovář munkája.

• 1. mellékoltár Loyolai Szent Ignác képével, Filippo Spinelli pápai nuncius ajándéka a 17. század 1. évtizedéből.
• 2. mellékoltár Xavéri Szent Ferenc képével. Az oltárképet 1646-ban vásárolta meg František Šternberk.
• 3. mellékoltár (a kupola alatt) Gonzaga Szent Alajos képével.
• 4. mellékoltár a Fájdalmas Szűzanyához. Az oltárkép Josef Vojtěch Hellich festménye.
• 5. mellékoltár Szent Kostka Szaniszóhoz (Stanislav Kostka, Stanisław Kostka, Stanislaus Kostka)
• 6. mellékoltár Nepomuki Szent Jánoshoz Josef Vojtěch Hellich oltárképével.

• Edmund Campian — jelöletlen tábla,
• Jindřich Písnic (1608),
• Bedřich z Donína (1610),
• Tepencei Jakub Horčický (1622),
• Rozdražova Mária grófné (született Berková),
• Kateřina Chanovská Dlouhá Vesi grófnő,
• Kinský Fülöp gróf (1749)
• Újezdi Ludmila Kateřina Talmberkől,
• Polyxena Ludmila Malovcová Malovicéből (1697),
• Kryštof Knaut Schwanenzwungból,
• František Šternberk (bronzlemez).

A kupolája alatt a padlóban 1674-es évszámmal és fémlemezen cseh felirattal jelzett lépőkő fedi a jezsuiták kriptáját, a befalazott sírfülkékben több tucat koporsóval. Itt nyugszik többek között

• Václav Hájek Libočanyból,
• Jan Tanner,
• Antonín Koniaš és/vagy Jiří Plachý-Ferus.

A tempomban rendszeresn tartanak színvonalas komolyzenei koncerteket. Sablon:sablon:hely – hibaüzenet. Egy kötelező paraméter hiányzik. Bővebb tájékoztatás a sablon leírásában található.
Megjegyzés: Minden sablonnál gondolni kell arra, hogy a „paraméternév=paraméterérték” forma kötelező, ha egy paraméterértékben egyenlőségjel van (mint az az url-ekben gyakori). A névtelen paramétereknél a paraméter sorszáma szolgál paraméternév gyanánt. Ha ilyenkor nem adjuk meg a paraméter sorszámát, akkor az olyan, mintha a paraméter teljesen hiányozna.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kostel Nejsvětějšího Salvátora (Praha) című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 25–26.
• ↑ Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 55–56.
• ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 3–116.
• ↑ Praguego: Praguego.com: Prague Clementinum (Klementinum): History, National Library, Mirror Chapel & Opening Hours
• ↑ Lonelyplanet: Lonelyplanet.com: Klementinum Staré Město

• Cséfalvai Ildikó: Prága. Panoráma Városkönyvek, Budapest, 2006. 384. old.
• ↑ Soukup: Vladimir Soukup et al: Prága (Útitárs könyvek. Panemex, Grafo, Budapest, 2006.)