Mantidactylus alutus
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Mantidactylus alutus (Peracca, 1893) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mantidactylus alutus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mantidactylus alutus témájú médiaállományokat és Mantidactylus alutus témájú kategóriát. |
A Mantidactylus alutus a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe, az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Madagaszkár endemikus faja. A sziget középső részén, az Ambohitantely Rezervátumtól a Ranomafana Nemzeti Parkig, 1000–2000 m-es tengerszint feletti magasságban honos.
Megjelenése
Kis méretű Mantidactylus faj. A hímek testhossza 24–26 mm, a nőstényeké 26–31 mm. Mellső lába úszóhártya nélküli. Háti bőre mérsékelten szemcsézett, változatos színű, gyakran világosbarna, sötétebb mintázattal, néha a gerinc vonalában futó csíkkal. A hímeknek enyhén nyújtható egyszeres hanghólyagjuk és viszonylag nagy méretű combmirigyük van.[1]
Természetvédelmi helyzete
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területe nagy, vélhetően nagy az egyedszáma, jól alkalmazkodik a különböző élőhelyekhez. Populációja stabil.[2]
Jegyzetek
- ↑ Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln
- ↑ Vences, M. and Vallan, D. (2008). Mantidactylus alutus. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 21 April 2020
Források
- Angel, 1929 : Matériaux de la Mission G. Petit à Madagascar. Description de trois batraciens nouveaux appartenant aux genres Mantidactylus et Gephyromantis. Bulletin du Muséum National d'Histoire Naturelle, ser. 2, vol. 1, p. 358-362.
- Peracca, 1893 : Descrizione di nuove specie di rettili e anfibi di Madagascar. Bollettino dei Musei di Zoologia e Anatomia Comparata della R. Universita di Torino, vol. 8, n° 156, p. 1-16. (eredeti publikáció)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 21.) (angolul)
- A Mantidactylus alutus az Amphibiaweb oldalon
- Amphibian Species of the World 6.0
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
