Martin Rodbell
Martin Rodbell | |
![]() | |
Született | 1925. december 1. Baltimore, Maryland |
Elhunyt | 1998. december 7. (73 évesen) Chapel Hill, Észak-Karolina |
Állampolgársága | amerikai |
Foglalkozása | biokémikus, molekuláris biológus |
Iskolái |
|
Kitüntetései | orvosi Nobel-díj (1994) |
Halál oka | többszervi diszfunkciós szindróma |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Rodbell témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Martin Rodbell (Baltimore, Maryland, 1925. december 1. – Chapel, Hill, Észak-Karolina, 1998. december 7.) amerikai biokémikus, molekuláris biológus. 1994-ben Alfred G. Gilmannal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a G-proteinek felfedezéséért.
Tanulmányai
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/75/Martin_Rodbell_in_a_Navy_uniform.jpg/150px-Martin_Rodbell_in_a_Navy_uniform.jpg)
Martin Rodbell 1925. december 1-én született a marylandi Baltimore-ban, zsidó családban. Apja Milton Rodbell kiskereskedő, anyja Shirley Rodbell (lánykori nevén Abrams) volt. Az elemi és középiskolát szülővárosában végezte el, utána pedig a Baltimore City College diákja volt, amely nem annyira a természettudományokban, hanem a nyelvoktatásban volt erős. Rodbell is francia irodalmat (és mellette biológiát) kezdett el hallgatni a Johns Hopkins Egyetemen 1943-ban. 1944-ben, 18 évesen bevonult a haditengerészethez és a második világháborút a csendes-óceáni flottánál rádiósként harcolta végig. A Fülöp-szigetek dzsungeleiben megkapta a maláriát és kórházi kezelésre szorult.
A háború után leszerelt és folytatta tanulmányait a Johns Hopkinson, elsősorban francia egzisztencialista filozófiával foglalkozott. Apja tanácsára (aki azt szerette volna, ha orvos lesz) és egyik diáktársa hatására mégis inkább a biológiai tárgyak felé fordult az érdeklődése és miután 1949-ben megszerezte BSc oklevelét és elvégzett egy egyéves kémiai kurzust, a Washingtoni Egyetemen kezdett biokémiát tanulni. 1954-ben megszerezte PhD fokozatát, disszertációjának témája a foszfolipidek anyagcseréje volt.
Kutatásai
Posztdoktori ösztöndíjjal az urbanai Illinois-i Egyetemen kezdte el kutatni az antibiotikumként használt kloramfenikol bioszintézisét. Egyetemi állásával együtt járt, hogy oktatnia kellett, de kezdeti rossz tapasztalatai után (diákjai nagy része megbukott a vizsgán) Rodbell inkább olyan intézményt választott, ahol csak kutatással kellett foglalkoznia. 1956-tól a National Institutes of Health (NIH), ezen belül a Nemzeti Szívkutatási Intézet munkatársa lett. Itteni témája a vér lipidszállítása és a lipidmetabolizmusben részt vevő proteinek voltak.
1960-ban elnyert egy ösztöndíjat a Brüsszeli Szabadegyetemre, ahol számos új technikát tanult: az izotópok használatát és a jelölt molekulák sejten belüli detektálását. Mivel családja Hágában lakott, 1961-től inkább a közelebbi leideni egyetem egyik laboratóriumában dolgozott, ahol megtanulta a szívizomsejtek tenyésztését.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b9/Martin_Rodbell_and_Ann_Butler_Jones_at_NIH%2C_circa_1963-1964.jpg/260px-Martin_Rodbell_and_Ann_Butler_Jones_at_NIH%2C_circa_1963-1964.jpg)
Miután visszatért az Egyesült Államokba, az NIH táplálkozástudományi és endokrinológiai laboratóriumában folytatta tevékenységét. Leideni tapasztalatait felhasználva zsírsejteket akart tenyészteni, amelyeket zsírszövetből enzimes emésztéssel szabadított ki. Az intézetet meglátogató Nobel-díjas Bernardo Houssay kétségbe vonta, hogy a zsírsejtek életképesek lennének, ezért Rodbell kimutatta, hogy sejtjei képesek megkötni az inzulint, mi megváltoztatja cukorfelvevő tulajdonságaikat. Houssay biztatására bebizonyította, hogy az inzulin a sejt felszínén kötődik meg. Rodbellt érdekelni kezdte, miképp lesz a külső hatásból sejten belüli hatás, mi az a kapcsoló ami közvetít a receptor és belső információátadás között. A 60-as évek közepén tanulmányozni kezdte az Earl Sutherland révén megismert ciklikus AMP-rendszert. 1967-68-ban kutatói szabadságot vett ki és a Genfi Egyetemen kutatta a glukagon hatását a zsírsejtekre. Miután visszatért Amerikába a glukgon májsejt-membránhoz való kötődését vizsgálta és rájött, hogy az adenozin-trifoszfát (ATP) ezt a kötődést képes megfordítani. További kísérleteiből kiderült, hogy a hatást valójában az ATP-preparátumában nyomnyi szennyeződésként jelen levő guanozin-trifoszfát (GTP) okozza. Rodbell így kimutatta, hogy a receptorhoz kötődő hormon hatását egy GTP-t rendkívül specifikusan kötő fehérje adja tovább a szignál-transzdukciós rendszer további részének, és amelyet G-proteinnek nevezett el. A felfedezés alapvető fontosságúnak bizonyult a külvilág-citoplazma közötti jeltovábbító rendszer felderítésében.
1975-ben Rodbellt nevezték ki a táplálkozástudományi és endokrinológiai laboratórium vezetőjévé, majd 1985-ben ő lett az NIH Környezetegészségügyi Intézetének tudományos igazgatója. 1989-től ő volt az intézet szignál-transzdukciós részlegének vezetője, egészen 1994-ig, amikor a támogatások csökkentése miatt részlegét gyakorlatilag bezárták, ő pedig lemondott. Öt hónappal később neki (és Alfred G. Gilmannak) ítélték az az évi orvostudományi Nobel-díjat.
Családja
Martin Rodbell 1950-ben házasodott össze Barbara Ledermann-nal. Ledermann hollandiai zsidó volt, aki balett-táncosnak tanult és a második világháborúban a német megszállás idején bujkálni kényszerült. Ismerte Anna Frankot, aki többször megemlíti őt a naplójában. Ledermann szülei és nővére odavesztek Auschwitzban, ő pedig hamis papírokkal bujkált, zsidókat menekített és végül neki is sikerült Amerikába szöknie. A házaspárnak négy gyermeke született: Paul, Suzanne, Andrew és Phillip Rodbell.
Rodbell lelkes utazó volt (különösen Európát kedvelte), érdeklődött az irodalom iránt és maga is írt verseket. 1990-ben támogatta a Manzanar-projektet, melynek célja olyan egyszerű haltenyésztési technikák kidolgozása volt, amellyel enyhítene lehet az etiópiai éhínséget.
Martin Rodbell 1998. december 7-én halt meg, 73 évesen, szívbetegsége következtében.
Források
- Martin Rodbell – Biographical NobelPrize.org
- Martin Rodbell Notable Names Database
- The Martin Rodbell papers Profiles in Science
- Martin Rodbell Jewish Virtual Library
- Martin Rodbell Is Dead at 73; Chemist and Nobel Laureate The New York Times December 11, 1998
Orvostudományi portál
USA-portál