Medveczky Jenő

Medveczky Jenő
Született	1902. július 30.[1][2][3] Savnik Savnik
Elhunyt	1969. április 27. (66 évesen)[3] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész tervezőgrafikus grafikusművész
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1969)
Sírhelye	Farkasréti temető (NVcs-555. fülke)[4][5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Medveczky Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Medveczei Medveczky Jenő (Savnik, 1902. július 30. – Budapest, 1969. április 27.) Munkácsy Mihály-díjas festő (1969), grafikus.

Medveczky Jenő (Medveczky "Medve" Jenő) 1902. június 30-án született a Szepes megyei Savnikban.

A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol tanára Vaszary János volt, majd ösztöndíjjal Párizsba ment tanulni, ahonnan 1929-1930 között ismét ösztöndíjasként Rómába ment tanulni. Egy nagyméretű pannóval részt vett az 1937-es párizsi világkiállításon is, emellett hazai és külföldi kiállításokon is részt vett, többek között háromszor állított ki a Velencei Biennálén is.

1946-1947 között Pécsen élt, itt rendezte meg első önálló tárlatát is.

1962-ben Budapesten, a Csók Galériában volt egyéni kiállítása, 1969-ben pedig a Magyar Nemzeti Galériában posztumusz tárlata, melyen bemutatták élete fő művét; a negyvenkilenc lapból álló Homérosz Iliászához

Egyik jelentős képviselője volt a hazai új klasszicista festészetnek. Munkái minden jelentős hazai múzeumban és az USA-ban is megtalálhatók. Korai rajzain a monumentalitás párosult a középkori olasz táblaképek stílusjegyeivel. Művészete későbbi szakaszában az általa annyira kedvelt ágaskodó lovak különböző változatait festette, tűnődő nőalakok, csendéletek, nyugalmas tájak voltak témái; képei szigorúan konstruáltak, ugyanakkor bukolikus hangulatúak voltak.

Széles skálájú művészetére jellemzően többek között ő készítette a budapesti Műcsarnok peristiljét díszítő freskót, a Péterfy Sándor utcai Kórház freskósorozatát, a Fő utcai görögkeleti templom, a táti és homokkomáromi templom freskódíszítését is. 1973-ban rendezték meg emlékkiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, 1977-ben pedig rajzaiból nyílt itt kiállítás.

1928-ban levelező tagja lett a bécsi Künstlerbund Hagennek is. 1930-ban pedig Szinyei-nagydíjat kapott.

1969. április 27-én Budapesten érte a halál.

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Képzőművészet Magyarországon [1]

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
• Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.