Molnár Szulpic
 | Ez a szócikk a bencés szerzetesről, iskolaigazgatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Molnár Dezső (egyértelműsítő lap). |
| Molnár Szulpic | |
| Született | 1871. június 30. Magyargencs |
| Elhunyt | 1925. október 22. (54 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | tanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Molnár Szulpic Dezső (1886-ig Fischer; Magyargencs, 1871. június 30. – Budapest, Ferencváros,1925. október 22.)[2] bencés szerzetes, tanár, gimnáziumi főigazgató.
Élete
Molnár Adolf és Goldschmidt Franciska fia. A győri bencés gimnáziumban volt magántanuló (1889). 1887. július 31-én lépett be a bencés rendbe, Pannonhalmán volt papnövendék. 1890. június 29-én egyszerű fogadalmat, 1894. március 15-én pedig ünnepélyes fogadalmat tett, majd áldozópappá szentelték. 1894–1898 között Kőszegen, 1898–1910 között Győrött volt gimnáziumi tanár. 1918–1924 között Esztergomban, majd 1924-től a győri bencés gimnázium igazgatója és házfőnök volt.
Bölcsészdoktorátussal rendelkező okleveles tanár, királyi címzetes főigazgató, a bencés rendház főnöke és a bencés főgimnázium igazgatója volt. A Komárom-Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet tagja,[3] az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöke, a Katholikus Középiskolai Tanáregyesület és a Magyar Gyermektanulmányi Társulat igazgatósági választmányi tagja volt.
Művei
- Zermegh János és emlékirata. Kőszeg, 1896.
- A Pannonhalmi Főapátság története. Budapest, 1906.
- A pannonhalmi Szent Benedek-rend története IV. Budapest, 1906.
Jegyzetek
Források
- Pannonhalmi Szemle 1926, 92-93.
- Győri Életrajzi Lexikon Archiválva 2021. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
További információk
- Dunántúli Hírlap 1925. okt. 24. p. 1., okt. 25. p. 2., 1925. okt. 27. p. 2.
- Magyar katolikus lexikon IX. (Meszr–Olt). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2004.
