Nagy tarisznyarák

Nagy tarisznyarák
Nagy tarisznyarák az Északi-tengerből
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crustacea) Főosztály: Multicrustacea Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca) Alosztály: Eumalacostraca Öregrend: Eucarida Rend: Tízlábú rákok (Decapoda) Alrend: Úszórákok (Pleocyemata) Alrendág: Rövidfarkú rákok (Brachyura) Öregcsalád: Cancroidea Család: Tarisznyarákok (Cancridae) Nem: Cancer Faj: C. pagurus
Tudományos név
Cancer pagurus Linnaeus, 1758
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú médiaállományokat és Nagy tarisznyarák témájú kategóriát.

A nagy tarisznyarák (Cancer pagurus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a tarisznyarákok (Cancridae) családjába tartozó faj.

A Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger sekély parti vizeiben homokos és sziklás aljzaton él.

Finoman szemcsés felületű hátpajzsa elérheti a 30 centiméter szélességet, pereme hullámos, karéjos. Színe sárgásbarna, néha ibolyás árnyalattal, az első pár járólábain viselt erőteljes ollók kékesfeketék. Visszafejlődött potrohát állandóan a hasoldala alá csapva viseli. Helyváltoztatásra sohasem - még hátraszökkenéshez sem - használja.

Rendkívül erős ollóival ujjvastagságú fadarabokat képes átvágni, és könnyen feltöri zsákmányállatai, a kagylók, rákok és tüskésbőrűek kemény páncélját. Döglött csontos halakat is fogyaszt.

A nőstény a párosodás után csak 12-14 hónap múlva rakja le petéit, addig a spermiumot különleges tasakban tárolja.

Kereskedelmi méretekben halásszák. Nagy-Britanniában már az 1870-es évektől méretkorlátot kellett bevezetni rájuk. 2000-ben Európában korlátozták fogásukat; az északi szélesség 56. fokától északra 140 milliméteres páncélátmérő a határ, az Északi-tenger többi részén 130 milliméter, kivéve Észak-Norfolkot, ahol 115 milliméter, az angol csatornában és a félsziget délnyugati része körül, ahol 140 milliméter. A helyi hatóságok további fogási korlátozásokat is elrendelhetnek.

Norvégiában a kereskedelmi halászatnál a méretkorlát 130 milliméter Rogalandtól északra, 110 milliméter délre. A norvég fogás mennyisége éves szinten 8500 tonna, a britek 20 000 tonnát, az írek 13 000 tonnát, a franciák 8500 tonnát zsákmányolnak; a teljes éves fogásmennyiség globálisan 45 000 tonnára tehető.^[1]

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6