Nancy Wake

Nancy Wake
Született	1912. augusztus 30.[1][2] Roseneath[3]
Elhunyt	2011. augusztus 7. (98 évesen)[4][1][2] Kingston-upon-Thames
Álneve	Souris blanche The White Mouse Lucienne Suzanne Carlier Hélène Witch Andrée
Állampolgársága	új-zélandi ausztrál
Foglalkozása	újságíró partizán SOE-ügynök kém
Iskolái	North Sydney Technical High School
Kitüntetései	Croix de guerre 1939–1945 Elnöki Szabadság-érdemrend 1939–45 Star France and Germany Star Defence Medal War Medal 1939–1945 George Medal (1945. július 17.)[5] Médaille de la Résistance (1947. március 31.)[6] a francia Becsületrend tisztje (1988) Companion of the Order of Australia (2004. június 14.)[7] RSA Badge in Gold (2006. november 15.)[8]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Wake témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nancy Grace Augusta Wake, AC, GM (1912. augusztus 30. – 2011. augusztus 7.), más néven Madame Fiocca és Nancy Fiocca, ápolónő és újságíró volt, aki csatlakozott a francia ellenálláshoz, majd a különleges műveletek vezetőjéhez (SOE) a második világháború alatt. , és rövid ideig a háború utáni hírszerző tisztként dolgozott a légi minisztériumban. A SOE hivatalos történésze, M. R. D. Foot azt mondta, hogy „fojthatatlan, fertőző, jó hangulata mindenki számára örömet okozott, aki vele dolgozott”. A második világháborús tevékenységével kapcsolatos számos történet a The White Mouse című önéletrajzi könyvéből származik, és más forrásokból nem ellenőrizhető.

Az Új-Zélandi Wellingtonban született Wake Sydneyben, Új-Dél-Walesben, Ausztráliában nőtt fel. Az 1930-as években Wake Marseille-ben élt francia iparos férjével, Henri Fioccával, amikor kitört a háború. Miután Franciaország 1940-ben a náci Németország kezébe került, Wake az Ian Garrow, majd Albert Guérisse által vezetett Pat O'Leary menekülési hálózat futárja lett. A menekülési hálózat tagjaként segített a szövetséges repülőknek elkerülni a németek elfogását, és a semleges Spanyolországba menekülni. 1943-ban, amikor a németek tudomást szereztek róla, Spanyolországba szökött, majd az Egyesült Királyságba ment. Férjét elfogták és kivégezték.

Életpályája

Franciaország 1940-es bukása után a francia ellenállás futára lett volt, majd később Ian Garrow százados hálózatához csatlakozott. 1943-ra Nancy Wake lett a Gestapo legkeresettebb személye, 5 millió frank volt kitűzve a fejére.

Hat testvére volt. Tizenhat évesen elköltözött otthonról. Vonzották a kalandok. Először nővérként dolgozott, majd Amerikába utazott. Egy darabig New Yorkban élt, majd Európába költözött, Londonban, azután Párizsban élt és újságírónak állt. Közelről érzékelte Hitler hatalomra jutását. Többször tanúja volt olyan incidenseknek, melyekben zsidókat vertek utcán össze és elhatározta, hogy harcolni fog a nácik ellen.

1939-ben férjhez ment egy gazdag francia gyároshoz, Henri Edmond Fioccahoz, majd belevetette magát a háborúba. Az ellenállás hírvivője lett, szabotőrként és kémként működött. Amikor leleplezték, Londonba menekült, közben férjét elfogták és a Gestapo kivégezte.

Később visszatért Franciaországba, ahol fontos szerepe volt London és a partizánok kapcsolattartójaként. Kihívó magatartása, feltűnő szépsége és rettenthetetlen bátorsága megvédte a legnehezebb pillanatokban is. Rengeteg nácit ölt meg. Soha nem kapták el.

A háború után a brit hírszerzésnek dolgozott. Néhány héttel a 99. születésnapja előtt halt meg.

Önéletrajzi regénye: A fehér egér.

Jegyzetek

Források

• Dokumentumfilm: Nancy Wake, the White Mouse (2014)
• Forrás: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20170519/nanacy-wake-tortenetek-a-multbol/