Ney Tibor

Ney Tibor
Életrajzi adatok
Született1906. április 20.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt1981. február 6. (74 évesen)[2][3]
Budapest[5]
SírhelyFarkasréti temető
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1926)
Pályafutás
Hangszerhegedű
DíjakMagyarország Érdemes Művésze díj (1967)
Tevékenység
Sablon • Wikidata • Segítség

Ney Tibor (Budapest, 1906. április 20. – Budapest, 1981. február 6.) hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere, a Magyar Vonós Trió alapító tagja volt.

Életpályája

Zenészcsaládba született Budapesten. Családjából számos muzsikus gazdagította a magyar zenei életet: édesapja, Ney Bernát, valamint unokabátyja, Ney Dávid (1905–1945) operaénekesek, Ney Dávid (1842–1905) az Operaház vezető művésze volt.

Ney Tibor a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakán Bloch József, Zsolt Nándor növendéke volt, majd felvételt nyert Hubay Jenő művészképzőjébe, ahol 1926-ban kapott hegedűművészi oklevelet.

1926-tól az Operaház zenekarának tagja lett, ám ezután mint a Hubay iskola több tagja, ő is külföldön próbálta folytatni karrierjét. Világszerte koncertezett, így játszott a Furtwängler vezényelte Berlini Filharmonikus Zenekarban, szerepelt Indonéziában. Magyarországra visszatérve az akkor formálódó Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar hangversenymestere lett 1932–1966 között, melynek akkori vezetője Dohnányi Ernő volt. A második világháború után újjászerveződött zenekarnak 1945-től újból ő a koncertmestere.

Szólistaként és kamarazenészként számos világhírű művésszel játszott együtt, többek között kamarapartnere volt Fischer Annie zongoraművész. Egyik emlékezetes felvételük az Otto Klemperer utolsó budapesti vendégszereplésekor készült, a Klemperer által vezényelt J. S. Bach: V. Brandenburgi verseny, amelynek Fischer Annival együtt szólistája (1950).[6] A Magyar Vonós Trióval, Banda Mártonnal és Banda Edével 1948 és 1960 között magyar és francia kamaraműveket mutatott be, de koncertezett szólistaként is, nevéhez fűződik a Kókai Rezső Hegedűversenyének ősbemutatója (1953). Ney Tibor így emlékezett vissza a mű születésére és bemutatójára:

„ Kókai Rezsővel egy időben jártunk a Zeneakadémiára. Első triójában én játszottam a hegedű szólamot. Akkor találkoztunk először, s kötöttünk életre szóló muzsikus-barátságot. Amikor Hegedűversenyét írta, a hangszerrel kapcsolatos tapasztalataimat igyekeztem átadni neki. A komponálás minden mozzanatát megbeszéltük, kipróbáltuk. Érdekes és szokatlan a mű kadenciája, ami tulajdonképpen hegedűszóló timpani kísérettel. Orgonapontra emlékeztető megoldás, ami kitűnően sikerült és nagyon eredetien hat. A Hegedűversenyt nekem ajánlotta a szerző és én lelkes odaadással mutattam be 1953-ban, először a Rádióban, aztán nyilvános koncerten is. A Rádiózenekart Lehel György vezényelte. Kókai Rezső legjobb művének tartom, sajnálom, hogy csak kevesen játsszák.[7] ”

A Bartók összkiadásban 1965-ben megjelent Bartók Béla: II. Hegedű Zongora Szonáta lemezéről (Ney Tibor, Szegedi Ernő) Theodore Strongin a The New York Times hasábjain így ír: „[…] a Qualiton által közreadott lemez egy rést tölt be, a Schwann-katalógusban addig még nem szereplő művel.”[8][9]

1960-ban nevezték ki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű, ill. zenekari játék főiskolai tanárává, mely posztot 1974-ig megőrizte. Legsikeresebb tanítványa Kiss András, a lipcsei Nemzetközi Johann Sebastian Bach Verseny helyezettje volt.[10]

A pódiumról visszavonulva a Zeneműkiadó Vállalat, ill. a Schott Music gondozásában közreadott Paganini,[11] Giuseppe Tartini,[12] Pietro Nardini és Weiner Leó zeneműveket.

Szólistaként, kamarazenészként és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestereként rádió és lemezfelvételeivel jelentős örökséget hagyott hátra. Lehel György karmester így emlékezett vissza Ney Tiborra:

„ Muzsikus volt, egy olyan családból, mely Ney Dávid óta öregbítette hazánk zenekultúráját. De nagyszerű hegedűművész is volt, a Hubay-iskola követe, gyakran szereplő igazi szólista. […] sohasem a hegedű volt a végcél, pedig kevesen birtokolták ennyire a hangszert, hanem a zene szolgálata.[13] ”

Díjai

Lemezei

  • Bartók Béla: II. Hegedű Zongora Szonáta, (Tibor Ney, Ernő Szegedi) Qualiton – HLP M 1552 [1]
  • Bartók Béla: I. Rapszódia (Ney Tibor, Petri Endre), Qualiton LP 1553
  • J. S. Bach: V. D-dúr Brandenburgi verseny (BWV 1050) (Klemperer / Annie Fischer / János Szebenyi /Tibor Ney) Hungaroton LPX 12160 [2]
  • Durkó Zsolt: Organismi Hungaroton, LPX 1298

Közreadott kották

  • Paganin: Mose-Fantasia (Ney Tibor) Editio Musica Budapest, 1968
  • Paganin: Moto Perpetuo, Op.11 (Ney Tibor)
  • Paganin: Nel cor più non mi sento (Ney Tibor)
  • Paganin: 6 Sonatas, Op.3 (Ney Tibor)
  • Paganin: Le Streghe, Op.8 (Ney Tibor)
  • Paganin: Variations on 'I Palpiti', Op.13 (Ney Tibor)
  • Paganin: Violin Concerto No.2, Op.7 (Ney Tibor)
  • G.Tartini: Sonata D-dur, 1976, (ISBN 979-000111887-3) (Ney Tibor) [3]

Média

  • J. S. Bach: V. Brandenburgi verseny – Otto Klemperer / Fischer Annie / Szebenyi János/ Ney Tibor
  • Béla Bartók: I. Hegedű-zongora szonáta – Ney Tibor, Szegedi Ernő
  • BélaBartók: I. Rapszódia hegedűre és zongorára, Sz. 86, BB94 – Ney Tibor, Petri Endre

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11263.htm, Ney Tibor, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ a b Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
  4. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  5. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  6. ↑ Az élő előadás felvétele 1950. január 13-án a Magyar Rádió stúdiójában készült, melyet a HUNGAROTON 1980-ban adott közre.
  7. ↑ Bieliczkyné Búzás Éva: RÁDIÓFÓNIA. Magyar Elektronikus Könyvtár pp. 50. (Hozzáférés: 2018. január 4.)
  8. ↑ Theodore Strongin: A Budapest Bartok Bonanza ... "A Bela Bartok bonanza has recently arrived, 20-odd disks recorded in his native Hungary on the Qualiton label of Budapest ... Bartók's Second Violin Sonat is unlisted in Schwann. Qualiton fills the gap with a performance by Tibor Ney, violinist and Ern5 Szegedi, pianist (10-inch disk, HLP, IV[ 1552; no stereo", The New York Times, 1965. jan. 17.
  9. ↑ A Schwann-katalógus 1949-ben William Schwann által létrehozott katalógus, kezdetben csak komolyzenei LP lemezeket tartalmazott.
  10. ↑ Kiss András – a Naxos honlapján
  11. ↑ IMSLP / Tibor Ney, Paganini Album
  12. ↑ Giuseppe-Tartini: D-dúr szonáta /Tibor-Ney/
  13. ↑ Lehel György: Ney Tibor titka, Muzsika, 1981. 4. sz. (LFZE Noteble Alumni idézi). [2016. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)

Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon
  • Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – Ney Tibor – Notable Alumni -
  • Discogs Béla Bartók: II. Sonata for Violin and Piano (Tibor Ney, Ernő Szegedi)
  • Discogs J.S. Bach: Brandenburg Concerto No, 5 (Klemperer / Annie Fischer / János Szebenyi /Tibor Ney)
  • IMSLP Paganini Album (Tibor Ney) Editio Musica Budapest, 1968
  • Partitura G.Tartini: Sonata D-dur, 1976 (Tibor Ney)
  • Theodore Strongin: A Budapest Bartok Bonanza, The New York Times, January 17, 1965
  • Lehel György: Ney Tibor titka, Muzsika, 1981. 4. sz.
Nemzetközi katalógusok
  • komolyzene Komolyzene-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap