Rajczi Rezső

Rajczi Rezső
Született	1886. július 6. Debrecen
Elhunyt	1920. január 22. (33 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	eszperantista vasúti dolgozó jogász költő nyelvész
Halál oka	tüdőbetegség
Sírhelye	Farkasréti temető (2-3-129)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajczi Rezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rajczi/Rajczy Rezső (Rajczi Rudolf Kálmán)^[2] (Debrecen, 1886. július 6.^[3] – Budapest, 1920. január 22.^[2]) magyar vasúti tisztviselő, eszperantista és szocialista aktivista.

Rajczy Vilmos (1845–1905)^[4] és Wagner Ilka/Vágner Ilma^[2] ötödik gyermeke volt. Apai nagyapja énekelni kezdett Ráckevén, anyai nagyapja Szendrőn. Apja az első között dolgozott a Magyar Állami Vasutaknál. Apja 1873-ban Losoncon dolgozott vasúti tisztként. Később édesapja különböző helyszíneken dolgozott Észak-Magyarországon, majd Debrecenben.

Rajczi Rezső a debreceni általános iskolába járt, majd középiskolába járt. Az intézetbe 102 fiatal íratkozott be, a magas elvárások miatt csak 22 fejezte be. Tóth Árpád és Térey Sándor osztálytársa volt.

Rajczi beszélt franciául, németül, de közvetlen a diploma megszerzése után egy középiskolában, Kisújszálláson latin nyelvvizsgát tett.

1904. szeptemberében a Debreceni Jogi Akadémián tanult, amelyet 1905 őszén a Kolozsvári Tudományegyetem jogi és államtudományi tanszékén folytatott. 1910 tavaszán doktorált, ügyvéd lett a Debreceni Állami Vasutaknál.

1905-ben egyidejűleg lett eszperantista és vegetáriánus.

1906. februárjában két eszperantó osztálytársával alapította a debreceni ügyvédi iskola eszpreantó szervezetének tagjait, tanfolyamokat vezetett fiatalok számára. Sok éven keresztül életre keltette az E-mozgalmat Debrecenben. Rajczi 1907 tavaszától kezdve együttműködött a Magyar Eszperantó Egyesület 'Esperanto' kiadványával. Első eszperantó verse, a Vágy, valószínűleg az első eszperantó vers Magyarországon.

1913 tavaszán Budapestre költözött. Ebben az évben részt vett az Egyesült Királyságban, Berne-ben szónokversenyen.

1914-től a Magyar Vegetáriánus Egyesület (Magyarországi Vegetáriánus Egyesület) titkára, az Eszperantó Vegetáriánusok Nemzetközi Ligája titkára volt.

Felesége – Rajczi Rezsőné – írta a Húsmentes Reform Szakácskönyv című könyvet, amelyet először 1916-ban tettek közzé, a negyedik kiadás pedig 1990-ben jelent meg. A magyar nyelvű könyv ma (2018) is antik boltokban megvásárolható.

Az 1919-es Magyar Tanács előtti politikai életben tevékenykedett. 1908-ban, Debrecenben eszperantó tanfolyamot szervezett építőipari munkások számára. 1913-ban, Budapesten megismerkedett a szociáldemokrata mozgalommal, és Landler Jenő barátja lett.

1913-ban lett a Magyar Eszperantó Munkavállalók Egyesületének (Magyarországi Eszperantó Munkások Egyesülete) társalapítója.

Az első világháború alatt (1914–1918) háborúellenes akciókat végzett.

1919 februárjában a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális központi bizottságának tagja volt, a jogi központi bizottság letartóztatását követően. A Tanácsköztársaságban a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság Gyermekvédelmi Osztályának vezetőjeként és a kormány alkoholellenes tanácsának elnökeként szolgált. Tagja volt az 500 fős Központi Budapesti Munkavállalók és Katonák Tanácsának is. A Nemzetközi Nyelvi Propaganda Bizottság tiszteletbeli elnöke lett. Lefordította Nyikolaj Buharin füzeteit is.

A Tanácsköztársaság 1919 augusztusában történt bukása után 1919. szeptember 4-én letartóztatták politikai tevékenysége miatt, tüdőbeteg lett, amely miatt egy tízhetes kórházi betegség után, 1920. január 22-én meghalt. Két gyermeke volt.

Magyarország kommunista korszakában (1948–1989) a kommunista párt mártírjaként emlékeznek rá. 1971-ben Budapest VI. kerületében emléktáblát avattak tiszteletére.

Sírja a Farkasréti temetőben található (2-3-129).

• Nicholas Bukharin: Az imperializmus diktaturájától proletárdiktaturáig (1919)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Rezső Rajczi című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu

• Enciklopedio de esperanto I-II. Szerkesztette: Kökény Lajos és Bleier Vilmos. Literatura Mondo, Budapest, 1933. (eszperantóul)
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás, Budapest, 1938-1939.