Reinhold Dahlmann

Reinhold Dahlmann (Tempelburg, Nyugat-pomerániai vajdaság, 1893. szeptember 20.—Kleinmachnow, Berlin szélén, Brandenburg tartomány, 1972. február 1.) német gyógypedagógus.

Fiatalabb éveiben a siketnémák tanára. Később pszichológiai tanulmányokat folytatott, majd a doktori cím megszerzése után egyetemi előadásokat tartott a kisegítő iskolák pedagógiája, a fizikailag–pszichikailag sérültek pszichológiája és a hallás- és beszédsérültek pedagógiája témakörben.

Kutatási területe: a német kisegítő iskolák (Sonderschule) hálózatának újraalakítása a második világháború után. Kezdeményezője a kisegítő iskolai tanárok (Sonderschullehrer) egyetemi képzésének. E cél érdekében 1947-ben a Humboldt Egyetem pedagógiai fakultásán pedagógiai tanszéket, majd 1951-ben a pedagógiai intézetet hozott lére. 1951-től német nyelvű kiadványsorozatot indított az eltérő pedagógia köréből. Nemzetközi együttműködéseket alakított ki több ország gyógypedagógusképző intézményével. Partnerei: Bárczi Gusztáv, A. I. Gyjacskov (Moszkva), Miloš Sovák (Prága). Tudományos társaságok tagja, a FICE^[1] elnökhelyettese.

• Die Sonderschulen für Blinde, Taube und Körperbehinderte. Berlin-Leipzig, 1949.

• Mesterházi Zsuzsa: Reinhold Dahlmann. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 263. p.
• Reinhold Dahlmann élete, munkássága^{[halott link]}

• Szakirodalom: Becker, K.-P.-Theiner Ch. adatgyűjtése (kézirat).