Sárgatorkú mézmadár

Sárgatorkú mézmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Mézevőfélék (Meliphagidae) Alcsalád: Mézevőformák (Meliphaginae) Nemzetség: Meliphagini Nem: Manorina Faj: M. flavigula
Tudományos név
Manorina flavigula Gould, 1840
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sárgatorkú mézmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorkú mézmadár témájú médiaállományokat és Sárgatorkú mézmadár témájú kategóriát.

A sárgatorkú mézmadár (Manorina flavigula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.

Szinte egész Ausztráliában elterjedt faj, a kontinensen a York-félszigeten és a délkeleti részek kivételével mindenütt előfordul. Száraz erdők, eukaliptuszerdők, bozótos vidékek lakója, de mezőgazdasági területeken is előfordul.

• Manorina flavigula flavigula - Queensland, Új-Dél-Wales államok területén, valamint Victoria állam északnyugati részén és Dél-Ausztrália keleti részén él.
• Manorina flavigula lutea - az Északi Területen, Dél-Ausztrália nyugati részén és Nyugat-Ausztrália keleti részén fordul elő.
• Manorina flavigula obscura - Nyugat-Ausztrália délnyugati területein őshonos.
• Manorina flavigula wayensis - Nyugat-Ausztrália északi részén él.
• Manorina flavigula alligator
• Manorina flavigula casuarina
• Manorina flavigula clelandi
• Manorina flavigula melvillensis - a Melville-szigeten élő alfaj
• Manorina flavigula pallida

Átlagos testhossza 28 centiméter. Háta és feje egyszínű szürkésbarna, erős szárnyai szürkék sárgás mintázattal. Mellét és fejének tetejét élénksárga folt díszíti. Hasa krémszínű, a szeme körüli csupasz bőrfelület, csőre és lábai is sárgák.

Kis kolóniákban él a facsoportokkal tarkított nyílt térségekben. Mint minden mézevő faj ideje java részét a fák lombkoronájában tölti. Eleségét elsősorban a talajon gyűjti, ahol rovarokat és magvakat szegedet fel. Táplálékot keres azonban a fákon is, ahol virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágain fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt. Táplálékkeresés közben messzire elkóborol a pihenőhelyétől. Agresszív madarak, sokat veszekednek a kolónián belül is és harciasan viselkedik más fajokkal szemben is. Előfordul, hogy az egész kolónia együttesen rátámad a ragadozókra és a kisebb fajokat el is tudják kergetni.

A költési időszak júliustól decemberig tart. Fészke száraz fűből, apró ágakból és fakéregből készül, az egészet pókháló tartja össze. A fészek belsejét gyapjúval vagy tollakkal béleli. Fészkét fák ágaira, többnyire igen magasra építi.

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket 14-16 nap alatt költ ki. A fiókákat az előző fészekalj fiatal madarai is segítenek felnevelni.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
• A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 
• Colin Harrison & Alan Greensmith: Vögel. Dorling Kindersley Limited, London 1993,2000, ISBN 3-831-00785-3
• Bryan Richard: Vögel. Parragon, Bath, ISBN 1-405-45506-3
• Morcombe, Michael (2003). Field Guide to Australia Birds. Steve Parish Publishing, 252-253. ISBN 174021417 X.

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videó a fajról