Schulhof Ödön

Schulhof Ödön (Budapest, 1896. március 20. – Budapest, 1978. február 2.) reumatológus, balneológus és radiológus, az orvostudományok kandidátusa, Schulhof Vilmos (1874–1944) fürdőorvos, balneológus és reumatológus féltestvére.

Schulhof Sámuel Salamon (1848–1913) tőzsdei alkalmazott és Amster Gizella (1856–1899) gyermekeként született zsidó családban.^[4] Szüleit korán elvesztette, s ezután féltestvére, Vilmos nevelte. A Budapesti II. Kerületi Állami Főreáliskolában érettségizett (1913). Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, s mint a 32. gyalogezred hadapród-jelöltje, az orosz harctéren súlyosan megsebesült. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1918-ban szerezte meg oklevelét. Ezt követően balneológiai-reumatológiai kutatásokkal foglalkozott. Az I. sz. Belgyógyászati Klinikán lett gyakornok.^[5] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején kollégái szakszervezeti titkárra választották, ezért a rendszer bukása után távoznia kellett. 1919 és 1923 között a német fővárosban dolgozott ortopédiai és röntgenológiai osztályokon. Hazatérése után, bátyjához hasonlóan Hévízre költözött, ahol a Zander-intézetben hasznosította tanulmányait mint röntgenológus és a fizikoterápia vezetője. Intézeti feladatai mellett magánpraxist is folytatott. A fürdőszezonon kívül Budapesten dolgozott; 1923-tól 1928-ig az Országos Gyermekvédő Liga ortopédiai intézetében, majd 1928-tól 1932-ig a Charité Poliklinika röntgenosztályán. Az 1930-as években sacroiliacalis röntgenfelvételével, amelyet Bársony Tivadarral, a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának röntgenológusával dolgozott ki, nemzetközi hírnevet szerzett. 1932-ben a Park Szanatóriumba került, ahol 1944-ig a fizikoterápiás osztályt vezette. A második világháború utolsó évében illegalitásba vonult. Testvérével ellentétben a fővárosban maradt, így elkerülte a deportálást.

A háborút követően visszatért Hévízre, ahol megbízták a fürdő orvosi vezetésével. 1946-ban a reumás betegségek kór- és gyógytana című tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1948-ban az Országos Fürdőügyi Igazgatóság igazgatóhelyettesévé választották. A következő évben megalapította az Országos Balneológiai Intézetet, amelynek első igazgatója lett. 1951-ben alakult meg az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) – ezt a tudományos intézetet is ő vezette 1973-as nyugdíjazásáig, 1974-től pedig az intézet tanácsadójaként működött.

1948. június 28-tól tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak. Először az 1949-ben alakult Gyógyvíz Bizottság munkájában vett részt, majd az 1952. május 15-én megalakult Balneológiai Szakosztály első elnöke lett. 1950 és 1968 között a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja volt. 1951 és 1969 között 71 tudományos cikket publikált, 13 könyvben volt társszerző és 3 önálló könyvet írt.

Első felesége Jahoda René (1901–?) volt, Jahoda Adolf és Braun Teréz lánya, akivel 1923. szeptember 9-én Budapesten kötött házasságot.^[6] 1946-ban elváltak. Második házastársa dr. Altay Magda (1899–1977) főorvos, Altai Margit húga volt. Lánya Rényi Kató (1924–1969) egyetemi docens, Rényi Alfréd felesége.

• Az ízületi megbetegedések Röntgen-vizsgálata. Budapesti Orvosi Újság, 1922, 24.
• Az ultrarövid rádióhullámok orvosi alkalmazásáról. Gyógyászat, 1935, 12–13.
• A háború és ostrom okozta túlerőltetések és nélkülözések hatása a gyulladásos jellegű rheumás betegségekre. Orvosok Lapja, 1945, 4.
• Küzdelem a rheuma, mint népbetegség ellen. Orvosok Lapja, 1946, 1.
• Chronikus ízületi gyulladásos betegek streptococcus érzékenysége. Orvosok Lapja, 1946, 23.
• Melyik rheumás beteget küldjük gyógyfürdőbe? Orvosok Lapja, 1947, 18.
• Mit várhatunk orvosi szempontból újabb gyógyforrásainktól? Hidrológiai Közlöny, 1949, 3–4.
• A magyar gyógyfürdők problémái az ötéves tervben. Hidrológiai Közlöny, 1952, 5–6., 226–228. o.
• Reumás fájdalmak. Budapest, 1952
• Hogyan védekezzünk a reuma ellen. Budapest, 1952
• A borsodi iparvidék és környéke ásvány-gyógyvizeinek orvosi felhasználása. Hidrológiai, 1952, 9–10., 360–367. o.
• Reumás bántalmak gyógyítási lehetőségei a Mecsekben. Hidrológiai Közlöny, 1953, 11–12.
• Az orvosi meteorológia és a klimatológia újabb vizsgálati módszerei. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleménye. 1953. 10. 3. 639–643. o.
• Symmetricus spontán fracturák (Milkmart-féle syndrome) esetei. Danyi Mihállyal, Fülöp Józseffel, Gyulai Ernővel és Szántó Lászlóval. Orvosi Hetilap, 1954, 18.
• Chronikus polyarthritises betegek ACTH kezeléséről. Bakos Lászlóval, Forgács Péterrel és Hajdu Lászlóval. Orvosi Hetilap, 1955, 2.
• A balneológia indikációinak kiterjesztéséről. Hidrológiai Közlöny, 1955, 7–8., 241–244. o.
• A magyar balneológia tíz éve. Hidrológiai Közlöny, 1955, 3–4., 87–90. o.
• Studies on peripheral vascular reactions. Amsterdam, 1956
• Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957
• Reumás betegek complementkötési vizsgálata szövetantigénekkel. Bakos Lászlóval, Szilárd Jánossal és Vajda Gyulával. Orvosi Hetilap, 1958, 31.
• A radioaktív izotópok alkalmazása a balneológiai kutatásban. Hidrológiai Közlöny, 1959, 5.
• Hévíz gyógytényezői. Veszprém, 1960
• A meleg gyógyvizek túlzott kitermelésének veszélyei a gyógyfürdők szempontjából. Hidrológiai Tájékoztató, 1962, 3.
• Dr. Dalmady Zoltán. Nekrológ. Hidrológiai Tájékoztató, 1962, 3.
• A mozgásszervi rheumás betegek rehabilitációjának jelentősége és módszerei. Orvosi Hetilap, 1962, 25.
• Köszvényes betegek kezelésével szerzett tapasztalatok. Gáspárdy Gézával, Vida Margittal. Orvosi Hetilap, 1964, 17.
• A gyakorló orvos reumatológiája. Budapest, 1966
• A gyógyvizek gyógyító szerepéről. Hidrológiai Tájékoztató. 1967. 7. 1. 48–50. o.

• Kiváló orvos (1952)^[7]
• Schafarzik Ferenc-emlékérem (1958)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1967)
• Steiner Lajos-emlékérem (1971)

A Magyar Balneológiai Egyesület érmet adott ki a Schulhof testvérek emlékére, és a róluk elnevezett díjat minden évben egy arra érdemes reumatológusoknak adja. A Magyar Rheumatológusok Egyesülete és a Magyar Balneológiai Egyesület 1996. március 22-én ünnepi előadóülést rendezett és ennek keretében dr. Bálint Géza, az ORFI akkori főigazgatója a Szent Lukács gyógyfürdőben felavatta Schulhof Ödön emléktábláját. 2002 szeptemberében a hévízi Szent András Reumakórházban avattak emléktáblát tiszteletére.

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• (1979) „Schulhof Ödön”. Hidrológiai Közlöny (Magyarország) 59 (3), 97–98. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)  
• Dr. Dobos Irma (1996). „Emlékezés dr. Schulhof Ödönre, születése 100. évfordulóján”. Hidrológiai Tájékoztató (Magyarország) (1), 8–9. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)  

• Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8