Adolf Heyrowsky

Adolf Heyrowsky
Született	1882. február 18. Murau
Meghalt	1945. március (63 évesen)
Nemzetisége	osztrák
Fegyvernem	gyalogság, légierő
Szolgálati ideje	1902–1945
Rendfokozata	ezredes
Egysége	Flik 2, Flik 9, Flik 12, Flik 19
Csatái	első világháború isonzói csaták második világháború
Kitüntetései	Osztrák Császári Vaskorona-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Heyrowsky témájú médiaállományokat.

Adolf Heyrowsky (1882. február 18. – 1945. március) az Osztrák–Magyar Monarchia 12 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.

Adolf Heyrowsky 1882. február 18-án született a stájerországi Murauban. Apja erdész volt. A prágai katonai iskolában tanult és 1902-ben a 90. gyalogezrednél kezdte szolgálatát. 1904 májusában hadnaggyá, 1910-ben főhadnaggyá léptették elő. 1912-ben jelentkezett az egy évvel korábban megalapított Léghajós részleghez és elvégezte a pilótatanfolyamot. Kiváló mechanikai ismeretei voltak, a repülőgép mellett (akkor nem általános módon) jól vezetett automobilt; a sportágak közül a lovaglást, vívást, síelést, úszást gyakorolta.

A világháború kitörése után Heyrowsky a 2. repülőszázadban, a szerb fronton szolgált. 1914. szeptember 13-án felderítő repülés közben felfedezett egy készülő pontonhidat a Száván. Megfigyelőjével, Stefan von Ankershofennel közösen kiélesített tüzérségi gránátokat dobtak rá bombaként mintegy 180 m magasból, és sikerült megsemmisíteniük a hidat.

1914 novemberében kinevezték a 9. repülőszázad parancsnokává. 1915. január 1-jén soron kívül előléptették századossá. Február 22-én megszerezte első légi győzelmét, felderítő gépével Belgrád légterében kilőtt egy megfigyelőballont, majd március 3-án még egyet.

Olaszország 1915. május 24-én belépett a háborúba. Heyrowsky augusztusban megkapta az Isonzó-fronton harcoló 12. repülőszázad parancsnokságát, 1916 januárjában pedig rá bízták az akkor megalakított 19. repülőszázadot. Parancsnokként is rendszeresen repült bevetésekre. Május 4-én Merna légterében Benno Fiala von Fernbrugg megfigyelőtiszttel közösen sikerült lelőniük egy M4-es olasz léghajót.

Az ötödik és hatodik isonzói csata során (1916. március 9–18., augusztus 6–17.) légi szolgálata mellett gyalogsági tisztként is harcolt, ő volt a 27. gyalogezred 16. századának parancsnoka. Augusztus 9-én kilenc ellenséges repülő támadt felderítő gépére, amit háromnegyed órán át lőttek, de Heyrowskynak sikerült a súlyosan megrongált repülővel leszállnia. Másnap, augusztus 10-én egy olasz Voisinnel és két Nieuporttal keveredett harcba és ismét kényszerleszállást hajtott végre, de ezúttal lelőtte a Voisint. Augusztus 15-én egy Fokker E.III egyfedelű vadászgéppel földre kényszerített egy Nieuport vadászok által védelmezett Voisin felderítőt. 1916 decemberében egy olasz Caproni bombázóval és egy Voisinnel gyarapodott sikerlistája.

1917 tavaszán részt vett a tizedik isonzói csatában (május 12.-június 6.) és május 15-én egy SPAD, június 3-án pedig egy Nieuport vadászgépet győzött le Hansa-Brandenburg C.I-es felderítőgépével. Június 26-án tíz perc eltéréssel egy Nieuport és egy Caudron típusú repülőgépet sikerült földre kényszerítenie; ezek voltak utolsó légi győzelmei.

A 12. isonzói csata idején (1917. október 24. – november 7.) a légelhárítás lelőtte a gépét és ellenséges területen hajtott végre kényszerleszállást, de a támadó osztrák–magyar csapatok miatti fejetlenségben sikerült visszatérniük saját egységeikhez. 1917 októberében visszavonták a frontszolgálattól, a légierő törzstisztjévé nevezték ki a 2. Isonzó-hadsereg vezérkaránál. 1918 márciusában a német légierő parancsnoka, Ernst von Hoeppner altábornagy mellé nevezték ki osztrák–magyar összekötő tisztnek. Emellett a német Bogohl 2 és Bogohl 6 bombázóezredek kötelékében részt vett Nancy, Amiens és Párizs bombázásában; sőt egy Gotha nehézbombázóval Dovert is támadta. A piavei csata (1918. június 15. – június 25.) idejére visszatért Olaszországba, majd visszautazott a nyugati frontra. 1918 novemberében itt érte a háború vége is.

A háború után német állampolgár lett. Tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. Részt vett a polgári repülőklubok életében. 1932-ben könyvet írt a légierő jövőbeli felhasználásáról. Egy szovjetunióbeli kiküldetésben tanulmányozta a légvédelmet. Visszatérése után a Nemzeti Légvédelmi és Biztonsági Hivatal vezetőjévé nevezték ki.

A második világháborúban ezredesi rangban a siedlcei 4/II, majd a fürstenwaldei 10/III területi repülőparancsnokságot vezette. 1945 márciusában a 63 éves Heyrowsky egy Focke-Wulf 187D típusú nehézvadásszal repült, amikor néhány P-51 Mustang rátámadt. Halálának pontos körülményei nem ismertek.

• Lipót-rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal
• Vaskorona-rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (kétszer)
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Károly Csapatkereszt
• Katonai Jubileumi Kereszt
• 1912-1913. évi Emlékkereszt

• Adolf Heyrowski életrajza az Aerodrome-on (angol nyelven). Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2010. december 5.)
• szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 42-44. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1