Bánóc–Nagykapos-vasútvonal

Bánóc–Nagykapos-vasútvonal
Vonalszám:	195
Vonal:	195
Hossz:	31,9 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	3 kV DC ~
Üzemeltető:	Železnice Slovenskej republiky
Maximális sebesség:	80/70 km/h
Jelmagyarázat 191 Tőketerebes felé 44,686 Bánóc 191 Nagymihály felé 39,602 Gatály 37,332 Dobróka megálló 34,470 Butka 29,130 Deregnyő Laborc 29,130 Vaján 23,000 elágazás a vajáni hőerőmű felé 22,765 Mokcsamogyorós megálló Ungvár–Enyicke-vasútvonal (1520 mm) 20,033 Nagykapos megálló 18,449 Nagykapos 15,658 Mátyócvajkóc átrakó[1] 12,750 államhatár UA – SK Palló

A Bánóc–Nagykapos-vasútvonal egyvágányú, villamosított mellékvonal Szlovákiában, amely Bánócot köti össze Nagykapossal. A vonal menetrendi száma a 195-ös. A vasúti pálya a mátyócvajkóci átrakó-rendezőpályaudvarig húzódik, majd azon túl Ukrajnában egy rövid csonkavágányban végződik. A vonalon nemzetközi forgalom nincs, a belföldi személyforgalom pedig 2012-ben megszűnt.^[2]

A vasútvonal elődje, a kárpátaljai Ungvár és a kelet-szlovákiai Vaján közötti vasútvonal 1910. október 30-án nyílt meg. A vonal hossza 25 km volt.^[3] A vasút az első világháborút követően a trianoni békeszerződés révén az újonnan megalakult Csehszlovákia birtokába került. A magyar küldöttségek azonban a vasútvonal "átadásával" elérték, hogy Magyarország megtarthassa Sátoraljaújhelyet és a Bodrogközt.^[4]

Csehszlovákia legfontosabb feladata a közigazgatási központok vasúti összeköttetésének megteremtése volt, ezért a már meglévő Ungvár-Vaján vasút felújítása, és a vonal Bánócig tartó meghosszabbítása mellett döntöttek. A vasútvonal építése 1920. július 1-én kezdődött, majd 1921. október 20-án helyezték üzembe. Az építkezést a csehszlovák hadsereg vasúti ezrede végezte, amelyhez felhasználták a békeszerződés után immár kihasználatlan, észak-déli irányú Legenye-Alsómihályi–Łupków-vasútvonal második vágányából elbontott anyagokat is. 1939-1945 között Ungvár és Deregnyő közötti szakasza isnét Magyarországhoz tartozott.^[5] A vasútvonal villamosítása 1990. december 29-ére készült el.^[6] A vasútvonalon a személyforgalom 2012. december 8-án megszűnt.^[2] A vasútbezárás hátrányosan érintette az egyébként is elmaradott régiót, és az ott élő szlovákiai magyarokat.^[7][8] 2019-ben a forgalom újraindult, ennek keretén belül kisebb rekonstrukciókat is végeztek. 2021. március 4-én aztán a csekély utasforgalomra hivatkozva ismét leállították a közlekedést.^[9]

A vasútvonallal párhuzamosan épült meg 1966-ban a szélesnyomtávú Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amelyen az importált vasércet már nem kellett átrakodni a kisebb nyomtávú vagonokra Mátyócvajkócnál, hanem az érc folyamatosan haladhat a kassai acélművek felé.

1992-ben tragikus baleset történt a vonalon: egy tehervonat és egy pályafenntartó menet ütközött össze Butka és Deregnyő között. A vizsgálatok kiderítették, hogy a budkai forgalmista volt érte a felelős, ugyanis úgy menesztette a vonatot, hogy nem volt meggyőződve arról, hogy a pálya szabad. Ez annak is volt köszönhető, hogy nem sokkal korábban lopások történtek a vonal mentén, így a biztosítóberendezés nem működött. A balesetnek hat halottja volt.^[10]

• 
  Bánóc vasútállomás
• 
  Bánóc vasútállomás
• 
  Bánóc vasútállomás
• 
  Nagykapos vasútállomás
• 
  Mátyócvajkóc átrakó

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Železničná trať Bánovce nad Ondavou – Veľké Kapušany című szlovák Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Tabulky tratovych pomerov 104. ŽSR, 2005. december 11. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
• Bánóc–Nagykapos-vasútvonal – Vlaky.net (szlovákul)