1969-es Eurovíziós Dalfesztivál
1969-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Teatro Real, Madrid, Spanyolország | |||||
Döntő | 1969. március 29. | ||||
Műsorvezető | Laurita Valenzuela | ||||
Rendező csatorna | TVE | ||||
Győztes dal | Salomé (Vivo cantando) Lulu (Boom Bang-a-Bang) Lenny Kuhr (De troubadour) Frida Boccara (Un jour, un enfant) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
Indulók száma | 16 | ||||
Először részt vevő országok | — | ||||
Visszatérő országok | — | ||||
Visszalépő országok | Ausztria | ||||
Nulla pontos dal | — | ||||
Meghívott előadók | — | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Spanyolország fővárosa, Madrid adott otthont. A helyszín a madridi Teatro Real volt.
A résztvevők
Először fordult elő, hogy egy ország politikai okok miatt maradt távol: Ausztria Spanyolország diktátora, Francisco Franco elleni tüntetésként nem indult el a versenyen, így tizenhat dal versenyzett ebben az évben.[1]
A Monacót képviselő Jean Jacques, mindössze 12 éves volt, így ő a verseny történetének egyik legfiatalabb résztvevője.
Másodszor vett részt a versenyen a portugál Simone de Oliveira, a Luxemburgot képviselő Romuald Figuier (bár 1964-ben Monacót képviselte), és az 1960-ban Svédországot képviselő Siw Malmkvist (aki ebben az évben a német színeket képviselte), míg a norvég Kirsti Sparboe már harmadszor vett részt.
Liechtenstein is csatlakozni akart a versenyhez, de ez nem volt megoldható, mivel az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval sem. Emellett érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály, ami szerint a liechtensteini dalnak német nyelvűnek kellett volna lennie. Vetty "Un beau matin" című dala pedig francia nyelvű volt.
A verseny
A szürrealista spanyol művészt, Salvador Dalít felkérték, hogy vegyen részt a verseny színpadra vitelében. A Dalí által készített látványos fémszobor a színpad közepén kapott helyet.
Helyszíni riportok szerint a fiatal műsorvezetőnő, Laurita Valenzuela a verseny kezdete előtt megkérdezte az EBU jelenlévő felügyelőjét, Clifford Brownt, hogy mi a teendő, ha döntetlen az eredmény. Brown megnyugtatta, hogy erre még sosem került sor, és nem is fog. Miután a verseny négyes holtversennyel zárult, Valenzuela élcelődve kérdezte Brownt, hogy ilyenkor ki is pontosan a győztes.
A versenyt Chilében, Brazíliában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Magyarországon is közvetítették, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vettek részt. A műsorvezetőnő rájuk is gondolt nyitó beszédében, és "Jó estét!" felkiáltással a magyar nézőket is köszöntötte.[2]
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a részt vevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Jugoszlávia volt az első szavazó, és Finnország az utolsó.
A szavazás során összesen öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után még Németország állt az élre, ám az Egyesült Királyság rögtön átvette a vezetést. Ezután a brit, a francia és a spanyol dal felváltva állt az élre. Hollandia csak a tizennegyedikként szavazó francia zsűritől kapott hat pontnak köszönhetően csatlakozott az élbolyhoz. Az utolsó előtti zsűri pontjai után három ország holtversenyben állt az élen, majd a finn zsűritől kapott egy pontnak köszönhetően csatlakozott hozzájuk a brit dal is, így végül négyes holtversennyel ért véget a pontosztás. Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a házigazda Spanyolország egyaránt tizennyolc ponttal állt az élen. Mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen esetén, mind a négy országot győztesként hirdették ki. Ha a döntetlenre vonatkozó – később bevezetésre kerülő – szabály érvényben lett volna, akkor Franciaország nyert volna.
A négy ország mindegyike már korábban is nyert. Franciaország lett az első ország, amely négyszer is megnyerte a versenyt, Hollandia harmadszor győzött, az Egyesült Királyság és Spanyolország másodszor. Spanyolország lett az első ország, mely egymást követő két évben tudott diadalmaskodni.
Érdekesség, hogy az EBU 2012. április 1-jén, tréfaként egy cikket tett közzé a hivatalos oldalán, miszerint kiválasztják, ki a valódi győztes.[3]
Probléma adódott abból, hogy a győzteseknek szánt érmekből nem volt elég a helyszínen. Szerencsére pont négy volt, így legalább az énekesek kaptak. A dalszerzőknek és szövegíróknak később küldték el a plaketteket.[1]
Az eredménnyel sok ország elégedetlen volt, emiatt a következő, 1970-es versenytől többen visszaléptek, és a szavazási rendszer megváltoztatását szorgalmazták.[1]
Eredmények
# | Ország | Nyelv | Előadó | Dal | Magyar fordítás | Helyezés | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
01 | Jugoszlávia | szerbhorvát[a] | Ivan & 3M | Pozdrav svijetu | Üdvözlet a világnak | 13. | 5 |
02 | Luxemburg | francia | Romuald | Catherine | Katarina | 11. | 7 |
03 | Spanyolország | spanyol | Salomé | Vivo cantando | Az éneklésnek élek | 1. | 18 |
04 | Monaco | francia | Jean Jacques | Maman, Maman | Anya, anya | 6. | 11 |
05 | Írország | angol | Muriel Day | The Wages of Love | A szerelem ára | 7. | 10 |
06 | Olaszország | olasz | Iva Zanicchi | Due grosse lacrime bianche | Két nagy fehér könny | 13. | 5 |
07 | Egyesült Királyság | angol | Lulu | Boom Bang-a-Bang | Bumm beng beng | 1. | 18 |
08 | Hollandia | holland | Lenny Kuhr | De troubadour | A trubadúr | 1. | 18 |
09 | Svédország | svéd | Tommy Körberg | Judy, min vän | Barátom, Judy | 9. | 8 |
10 | Belgium | holland | Louis Neefs | Jennifer Jennings | — | 7. | 10 |
11 | Svájc | német[b] | Paola del Medico | Bonjour, Bonjour | Jó napot, jó napot | 5. | 13 |
12 | Norvégia | norvég | Kirsti Sparboe | Oj, oj, oj, så glad jeg skal bli | Jaj, jaj, jaj, milyen boldog leszek | 16. | 1 |
13 | Németország | német | Siw Malmkvist | Primaballerina | Balett-táncos | 9. | 8 |
14 | Franciaország | francia | Frida Boccara | Un jour, un enfant | Egy nap, egy gyermek | 1. | 18 |
15 | Portugália | portugál | Simone de Oliveira | Desfolhada portuguesa | Portugál kukoricafosztás | 15. | 4 |
16 | Finnország | finn | Jarkko & Laura | Kuin silloin ennen | Úgy, mint akkor | 12. | 6 |
- 1.↑ a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést spanyol, német, francia, angol, holland, olasz, orosz, illetve finn nyelven is.
- 2.↑ b: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia nyelven is.
Ponttáblázat
Zsűrik | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | |||||||||||||||||
Jugoszlávia | 5 | 1 | 1 | 3 | |||||||||||||
Luxemburg | 7 | 1 | 3 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Spanyolország | 18 | 1 | 2 | 3 | 1 | 3 | 1 | 3 | 2 | 2 | |||||||
Monaco | 11 | 2 | 4 | 2 | 2 | 1 | |||||||||||
Írország | 10 | 1 | 1 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||
Olaszország | 5 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Egyesült Királyság | 18 | 2 | 4 | 3 | 1 | 5 | 1 | 1 | 1 | ||||||||
Hollandia | 18 | 2 | 1 | 3 | 1 | 4 | 1 | 6 | |||||||||
Svédország | 8 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||||
Belgium | 10 | 2 | 3 | 1 | 2 | 2 | |||||||||||
Svájc | 13 | 2 | 3 | 2 | 1 | 1 | 2 | 2 | |||||||||
Norvégia | 1 | 1 | |||||||||||||||
Németország | 8 | 3 | 2 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Franciaország | 18 | 1 | 2 | 4 | 4 | 2 | 1 | 1 | 1 | 2 | |||||||
Portugália | 4 | 2 | 1 | 1 | |||||||||||||
Finnország | 6 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Visszatérő előadók
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Romuald Figuier | Luxemburg | 1964 (Monaco színeiben) |
Louis Neefs | Belgium | 1967 |
Kirsti Sparboe | Norvégia | 1965, 1967 |
Siw Malmkvist | Németország | 1960 (Svédország színeiben) |
Simone de Oliveira | Portugália | 1965 |
Térkép
Jegyzetek
További információk
- YouTube videó: Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál
- KönnyűzeneI portál
- Eurovízió portál